29. Rész: Let's Hurt Tonight

Zene: Birdy - Skinny Love

~ Selena Rose Moreno ~

Lassan térek magamhoz és a kezemmel a fejemhez nyúlok ami hasogat a fájdalomtól, az ujjaimon a vérem nyomot hagy...majd bevillan hogy mi is történt. A kocsiban Mark ütött le amikor ki akartam ugrani a mozgó járműből. Most pedig egy sötét elhagyatott helyen vagyok, ahogy körbe nézek rá kell jönnöm hogy egyedül vagyok, talán az isten háta mögött. Hideg van és félelem járja át egész testemet. Sírás folytogat, a levegőt kapkodom és hazudnék ha azt mondanám hogy nem tartok a haláltól. Markot ismerve az is csoda hogy még életben vagyok, Ephramot viszont nem ismerem annyira, talán Harry ellen akar felhasználni. Nem tudom miért raboltak el, Harry irántam való érzéseiben még én sem vagyok biztos akkor ők hogyan is gondolhatják hogy érdekelni fogja ha történik velem valami. - Felébredtél? - Mark lép be az ajtón és felránt a földről. Erősen szorítja a kezem, tudja hogy ha esélyt ad akkor menekülni fogok, de tesz róla hogy ne tudjak elfutni. - Miért hoztatok ide? - kérdezem gyenge hangon. - Hogy ide csaljuk Harryt. - meglepően könnyedén felel. - Nem fog ide jönni, tudja hogy csapda. - nézek rá gúnyosan. - Harry okosabb mint ti. - teszem hozzá komolyan. Nevetséges hogy ennyire hülyének nézik őt. - El fog jönni. - Mark ellenkezik a szavaimmal. - Miért tenné? - sóhajtok fel de a fejem még mindig fáj és szédülök, Mark ütése korábban valószínüleg erősebb volt mint kellett volna. - Érted el fog jönni, te ostoba. - Mark rángatni kezd ki a sötét kis szobából egy másik helységbe ami szintén üres de valamivel világosabb és bútorok is vannak. A kanapéra lök és én felszisszenek a fájdalmas érkezésnek köszönhetően. - Nem fog. - csóválom a fejem, az igazság az hogy szeretném ha Harry megmentene és szeretnék hinni abban hogy így lesz, ugyanakkor azt sem akarom hogy miattam sétáljon bele a neki állított csapdába. - De igen. Elég ostoba hozzá hogy ide jöjjön mert te itt vagy. És ha ide ér, nem kis meglepetés fogja majd várni. - mocskos, fanyar vigyorra húzódik a szája. A gondolataim cikázni kezdenek, míg Markra meredek, s a rossz érzés ismételten teljesen átjárja a testemet. A szívem fájdalmasan kezd sajogni, míg a levegőt kapkodni kezdem. Zúg a fejem és magamat hibáztatom a tehetetlenségem miatt. Nem akarom hogy Harry ide jöjjön, tudván hogy itt a halál várja. - De amíg ide ér...mi elszórakozunk. - nevet fel és én rögtön tudom hogy mire célozgat. - Használjuk ki ezt a kis időt amíg kettesben vagyunk a régi szép idők emlékeire. - közeledni kezd felém én viszont a kanapé másik oldala felé kezdek mászni. - Ne érj hozzám. - mondom de inkább hangzik a számból szánalmas suttogásnak. Elborzaszt a gondolat hogy mit tehet velem, emlékszem rá hogy amikor még én bolond vele voltam, milyen is volt. - Ne menekülj. - parancsol rám. - Mark, hagyj. - követelem már sírva. - Fogd be a szád vagy én fogom be. - emeli meg a hangját és sikeresen elér. Egyik kezével a hajamba markol és úgy húz magához. Próbálok ellenkezni de az erőm eltörpül az övé mellett. Erőszakosan csókol meg miközben eltépi a blúzom. - Harry beleőrül ha megtudja azt amit most tenni fogok veled. - nevet fel és visszalök a kanapéra és fölém mászik. - Ne! - sikítok fel de ő egy pofonnal azonnal belém folytja a szót. - Légy engedelmes mint régen. - végig simít az arcomon, ott ahol az imént megütött. - Soha. - ellenkezek és harcolok ellene. Minden erőmmel azon vagyok hogy eltaszítsam magamtól. - Mark! - süvít a levegőbe hirtelen egy erős hang. Ephram hangja. - Engedd el. - parancsol Markra aki teszi is amit mond. Megkönnyebbülök hogy Ephram időben érkezett és nem hagyta hogy Mark olyat tegyen amit én egyáltalán nem akartam. Ahogy Mark feláll én felülök és összehúzom magam előtt a blúzom maradványait. - Csak játszottam vele. - Mark kezd el szabadkozni a főnökének. - Azt hittem hogy...- folytatná de Ephram félbeszakítja. - Nem érdekel mit hittél. Nem nyúlhatsz hozzá. Menj ki és fogadd Harryt ha megérkezik. - Ephram kizavarja és én nagyot sóhajtok. - Miért hoztatok ide? - szólalok meg amikor ketten maradunk. - Pontosan tudod hogy mi fog ma itt történni szépségem. Harrynek eljött a nap amikor trónfosztott lesz és persze halott. - mosolyodik el diadalittasan. - Miért csinálod ezt? - zokogok fel. Még a gondolat is elborzaszt hogy Harrynek baja eshet. - Mert ezt érdemli. - kiált fel. - Apánk őt elfogadta, míg engem el sem ismert. Aztán ő lett a szervezet feje és mit tett? Elárult mindenkit. - kezd el beszélni. - Nem ő tehet róla hogy az apátok téged nem fogadott el fiaként. - kelek Harry védelmére. - Mindent ő kapott amit nekem kellett volna. - Ephram hajthatatlan. - Saját kezemmel ölöm meg. - jelenti ki határozottan. - De ne aggódj. - leül mellém. - Téged nem bántalak. - kezét a combomra simítja. - Esélyt kapsz hogy rendbe hozd a hibáidat. Ha úgy döntesz a királynőmmé teszlek. - mondja miközben a szemembe néz. - Tessék? - hitetlenkedve kiáltok fel és a kezét lelököm magamról. - Beteg vagy ha azt hiszed hogy elárulom Harryt. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. - jelentem ki határozottan. - Akkor te egy igazán ostoba nő vagy. - haragosan pillant rám. - De talán ha úgy teszek ahogy ő és kényszerítelek egy nap majd engem is megszeretsz. - vonja meg a vállát. - Miért én? - kérdezem elhaló hangon, mert felfoghatatlan hogy miért akar engem. - Vonzó vagy és van benned valami ami miatt úgy érzem meg kell kapjalak. És persze mert minden ami valaha Harryé volt, az enyém lesz. Beleértve téged is. - úgy beszél mint egy őrült és csak most jövök rá hogy valóban az is. Teljesen a rögeszméje lett hogy tönkre tegye Harryt és a helyébe lépjen mindenben. - Inkább ölj meg most azonnal. - köpöm felé a szavakat megvetően. - Bátor lány vagy, ez tetszik. - kinevet de mielőtt még újra megszólalhatnék Mark ront be idegesen. - Itt van....Harry itt van. - hadarja levegő után kapkodva. - És te már most összeszartad magad? - Ephram dühösen néz rá. - Nincs egyedül. - közli Mark. - Ugyan, már csak az a négy idiota maradt mellette amióta elterjed az árulásának a híre. - utal Louisra, Liamre, Niallre és Zaynre. - Szólj a többieknek. Intézzék el őket, de Harry az enyém. - adja ki a parancsot magabiztosan. - Zsarukkal jött. - böki ki végül Mark a lényeget ami még engem is megdöbbent. - Az sem érdekel, intézzétek el őket. - üvölti Ephram és látom rajta hogy most elvesztette a nyugalmát. Már koránt sincs erő fölényben. Mark elrohan míg Ephram megragad és magával kezd el rángatni. Szabad kezével előveszi a fegyverét és rám fogja. Ismét félelem fog el de nem magam miatt hanem mert tudom hogy Harry itt van, eljött és veszélyben van. Ephram kilök az ajtón még mindig rám célozva.

- Sel! - hallom meg Harry hangját aki kicsit messzebb tőlem velünk szemben áll egy kisebb csapattal a háta mögött, rendőrök és Louisék veszik körbe felfegyverkezve. - Harry! - ejtem ki a nevét sírva. Hozzá akarok rohanni, de nem tehetem hiszen Ephram szorosan mellettem ál kibiztosított fegyverrel a kezében. - Végre itt vagy öcsikém. - szól Harryhez. - Már nagyon vártunk. - teszi hozzá és közben Mark is megérkezik a szervezet tagjaival. Amerre nézek fegyveres alakokat látok és már most tudom hogy a ma este vérfürdőbe fog torkollani. - Engedd el a feleségem. - Harry határozottan indul meg felénk. - A feleséged előbb lesz özvegy mint azt gondolná ha még egy lépést közelítesz. - Ephram hangjától zeng a tér. Senki nem mer mozdulni, csak Harry közelít tovább. - Harry állj meg. - kérem elhaló hangon, de rám sem hallgat. Hangos lövés süvít a levegőbe, Harry térdre rogy, a combját éri a lövés amit Mark ad le. - Ne! Ne! - sikítok fel  és a tehetetlen dühöm teljesen elvakít, könyököm Ephram gyomrába talál, hirtelen éri a mozdulatom, elejti a fegyverét amit én habozás nélkül veszek magamhoz és egyenesen Markra szegezem. - Tedd le a fegyvert vagy a következő golyót a fejébe kapja. - Mark idegesen néz rám miközben Harryre céloz. Farkasszemet nézek a lányom apjával...felrémlik minden amit velem tett és az hogy Katiet is elárulta amikor eladta őt a szüleimnek. Mark nem érdemel bocsánatot, nem érezhetek bűntudatot iránta, annyiszor bántott, oly sok fájdalmat kaptam tőle. És most Harryt készül megölni. Most az egyszer nem lehetek jó szívű...vele nem. Győzködöm magam majd az ujjam megmozdul és meghúzom a ravaszt. Mark holtan esik össze és én térdre esek...a feszültség, a tettem súlya földre kényszerít. Egy pillanatra mindenki csendben áll, Harry egyenesen a szemembe néz, amiben valami megmagyarázhatatlant tudok leolvasni...félelmet talán...aggódást...értem aggódik. Ő még mindig térdel de én lassan felállok, a fegyvert ledobom és Harryhez indulok de mielőtt oda érnék újabb lövések dördülnek, a szervezet a rendőrök ellen. A zűrzavarban nem látom Ephramot, csak próbálok eljutni Harryig. - Sel! - hallom a hangját, még a minket körül vevő lövések és kiabálások egyveleget alkotó zajában is. Megzavarnak a hangok és amikor ismét Harry felé pillantok látom ahogy ő még mindig térdel, de ezúttal már Ephram áll közvetlenül előtte egy fegyverrel a kezében. Futni kezdek, nem törődve semmivel és amikor Ephram meghúzza a ravaszt Harry elé vetem magam. Égető fájdalom hasít belém, felkiáltok és érzem ahogy a meleg vérem elönti a blúzom. - Selena. - Harry üvölti a nevem aztán ujabb lövés és érzékelem ahogy Ephram összeesik. - Sel. Kicsim. Minden rendben lesz. - Harry von magához. Én azonban nem érzem hogy így lenne. Az erőm, az élet...lassan mintha elhagyná a testem. - Harry. - nyögöm ki nehezen a nevét. - Maradj velem. Ne add fel. - próbál ébren tartani. - Nem teheted ezt velem Sel. Szeretlek. - mondja már könnyes tekintettel nézve rám. Halványan elmosolyodom....kimondta végre hogy szeret....bárcsak előbb tette volna. Bárcsak lenne még időnk együtt...fázok, reszketek....aztán minden elsötétül...