28. Rész: Áruló

" Say you love me to my face

I need it more than your embrace

Just say you want me, that's all it takes "

~ Selena Rose Moreno ~

Az éjszaka közepén felriadok. Hirtelen, kapkodó lélegzettel ülök fel és nézek körül. A szobát sötétség borítja. Csupán a hold ragyogó fénye tölti be a helységet. Szívem ezerszer gyorsabban dobog a megszokottnál. Úgy érzem muszáj kiszabadulnom a környezetemből, a fejemben ezernyi gondolat cikázik és úgy érzem magam mintha be lennék zárva. Azt hiszem ezt nevezik pánik rohamnak. Izzadt testemet kiszabadítom a takaró fogságából és a fürdőbe osonok majd becsukom magam mögött az ajtót hogy Harryt ne ébresszem fel. Megszabadulok a ruháimtól és a zuhanyzóba lépek ahol csak a hideg vizet eresztem magamra. Felszisszenek a hirtelen fagyos érzéstől, de ugyanakkor jól is esik. A testem szinte ég  és képtelen vagyok megnyugodni. Azok után hogy ma találkoztunk Markal...egy nyugodt percem sincs. Újra és újra peregnek le a szemem előtt azok a pillanatok amikor ott állt és olyan közel volt Katiehez...veszélyben volt a kislányom és tudom hogy ha akartam volna sem tudtam volna mit tenni. Mark alapból is egy veszélyes férfi de most hogy tudom Ephramal szövetkezett, még inkább van okom aggódni. És már nem csak Katie miatt hanem Harryért is. Félek, félek hogy elveszítem, azt pedig már nem bírnám ki. Olyan szerelmet érzek iránta ami egy életre szól, mind halálig. Csak állok a hideg víz alatt, homlokomat a hűvös csempézett falnak döntöm és a feszültség úrrá lesz rajtam ami halk zokogásban tör ki belőlem. Nem tudok mit kezdeni az érzésekkel amik kavarognak bennem. - Sel! - halk suttogás tölti be a kabint majd érzem ahogy Harry két keze hátulról átölel. - Mi a baj? - kérdezi miközben hátam a meztelen mellkasának simul. Egyik kezével a csaphoz nyúl és egy kicsit melegít a víz hőmérsékletén. - Semmi. - lassan fordulok vele szembe. Őt sem takarja ruha így szabad rálátást kapok meztelen testére. - Miért sírsz? - vizes keze végig simít az arcomon. - Félek. - vallom be őszintén. - Megvédelek Sel és Katiet is. - ígéri lágy hangon, a kedvessége meglep, még soha nem volt velem ennyire gyengéd. - És téged? Téged ki fog megvédeni? - kérdezem zaklatottan. Meglepetten néz le rám. - Komolyan miattam aggódsz? - kérdezi hitetlenkedve. - Féltelek Harry. Hát nem érted? Szeretlek. - zokogok fel ismét. Ő sosem mondta hogy szeret engem, soha egy szóval sem, de nekem nem esik nehezemre a tudtára adni újra és újra hogy mit is érzek iránta. - Nem lesz bajom. Nem kell értem aggódnod. - magához ölel és én szorosan húzom magamhoz. Képtelen vagyok már nélküle elképzelni az életem. Nekem szükségem van rá. - Könnyű azt mondani. - sóhajtok fel majd elzárom a csapot és a kabinból kilépve egy törölközőt tekerek a testem köré és Harry is így tesz. - Bízz bennem bébi. - elém lép és két keze közé fogja az arcom. - Rendben. - bólintok rá végül, de még egyáltalán nem nyugodtam meg. Talán soha nem is fogok amíg Mark és Ephram kézre nem kerül. - Gyere feküdjünk vissza. Reggel elviszem én Katiet az oviba, te pedig pihenj. - megfogja a kezem és a szobába húz ahol az ágy mellett ledobja a törölközőjét a földre és úgy fekszik az ágyba, a példáját pedig én is követem, meleg van ezért ebben a hőségben jól esik a meztelenség. - Mindent elintézek. Te ne aggódj semmiért. - magához von és megcsókol. - Csak vigyázz magadra. - suttogom. - Oké. - neveti el magát. - Most mi olyan vicces? - kérdezem értetlenül. - Semmi, semmi! Csak még mindig furcsa nekem hogy ennyire aggódsz értem miközben alig pár hete még a pokolra kívántál. - mondja komolyan. - Kételkedsz az érzéseimben. - jelentem ki dünnyögve. - Nem! - fölém hajol és úgy néz le rám. - Csak számomra érthetetlen hogy mitől változott meg minden kettőnk között. - mosolyodik el halványan. - Nem számít az hogy mitől változott meg a lényeg hogy megváltozott. - átkarolom a nyakát és egy csókra húzom magamhoz amit viszonoz és el is mélyít. Titkon vágyom rá hogy azt mondja hogy szeret, hogy tudjam hogy valóban így van, de nem mondja, én pedig nem erőltetem...
Reggel fáradtan ébredek és egyedül. Csak egy cetli van a mellettem lévő párnán, Harry hagyta itt. Csak annyit ír hogy Katiet elvitte az oviba aztán beugrik a klubba. Rám Niall vigyáz, ő pedig siet haza. Még erre a nyamvadt papírra sem volt képes azt írni hogy szeret...kész őrület hogy még mindig erre várok...hogy azt mondja szeret és örökké szeretni is fog...Térj magadhoz Selena! Ez nem egy kibaszott tündérmese. Figyelmeztetem magam miközben kimászok az ágyból és egy gyors zuhany után fel is öltözök. Azonban amikor éppen a lépcsőn haladok lefelé furcsa zajokat hallok. - Van itt valaki? - szólalok meg de nem felel senki. - Hahó? Niall, te vagy az? - haladok a konyha felé majd hirtelen egy lövés hangos zaja tölti be a házat amire megugrok és remegve nézek körbe de nem látok senkit. - Niall? - kiáltom a fiú nevét hangosan mert tudom hogy csak ő van itt velem a házban. - Ő már nem segíthet. - ismerős hang szólal meg amihez rövidesen egy ismerős arc is társul. - Igor. - nagyot nyelek ahogy az a férfi áll előttem akitől mindig is féltem. Van benne valami ami miatt kiráz a hideg és nem a jó értelemben. Egy fegyvert tart a kezében de nem fogja rám. - Hol van Niall? - kérdezem miközben folyamatosan hátrálok ahogy ő felém közeledik. - Félholtan hever a nappalitokban. - nevet fel.

- Azt hittem hogy Harry a barátod. - utalok arra hogy betört ide és lelőtte Niallt, abba meg bele sem merek gondolni hogy velem mit tervez. - Az apja is a barátom volt még sem esett nehezemre elárulni. - mondja könnyedén. - Te dobtad fel Harry apját a zsaruknak? - kérdezek vissza elszörnyedve. - Megakartam szabadulni tőle és tudtam hogy ha börtönbe kerül akkor a szervezet maga fogja elhallgattatni mielőtt még köphetne a nyomozóknak. Ez volt a legegyszerűbb megoldás. - vonja meg a vállát mintha nem éppen egy életről beszélne. - Ha ezt Harry tudná, te már halott ember lennél. - közlöm vele közömbösen. Jelenleg azt sem bánnám ha Igor halott lenne. - Harry megfizet mindenért. - üvölt hirtelen Igor, szinte forr benne a düh. - Tudtam hogy áruló van közöttünk, de hogy pont ő....a vezetőnk. Álmomban sem gondoltam. - magából kikelve kiabál de én semmit nem értek. - Miről beszélsz? Harry nem áruló. - rázom a fejem. - Emlékszel az esküvőtökre? - lépked felém lassan. - Igen. - nyelek nagyot és ismét hátrálni kezdek. - Mit mondtam hogyan lehet kijutni a szervezetből? - kérdezi és a fegyvert rám fogja. - Hullazsákban. - adom meg neki a választ. - Igen, de Harry túl járt az eszünkön. Mert hogy nincs miből kijutni ha nincs szervezet. Az a rohadék szövetkezett a zsarukkal. Feldobott minket hogy a saját bőrét mentse. - Igor egyre ingerültebb és a fegyver el is sül a levegőben, de csak a falat találja el. - Harry ezt nem tenné. - könnyek szöknek a szemembe, remeg minden porcikám, a félelem uralja egész testemet. - Így áll bosszút az apjáért. - üvölti már egészen közel hozzám. Összeáll a kép a fejemben, Harry lett a szervezet vezetője azok után hogy az apja meghalt a börtönben, de az apját a saját szervezete ölette meg hogy ők ne bukjanak el mindent. Harry bosszút áll...hát ezért volt minden. Harry sosem akarta ezt...ő csak az apjáért fizet meg. - Mindig tudtam hogy Ephram kell vezetőnek. - Igor egyre gyorsabban közeledik felém én viszont futni kezdek a nappali felé. - Nem öllek meg te ribanc. A férjed már nincs képben, az enyém leszel és ő megtudja majd még a halála előtt. - követ engem és lövöldözni kezd de csak a levegőbe. Olyan gyorsan rohanok ahogy még soha és a nappaliba érve észreveszem Niallt a földön, eszméletlen de még lélegzik. Pillanatok alatt veszem magamhoz a fegyverét és amikor Igor utol ér én felé szegezem a fegyvert. - Állj meg vagy meghúzom a ravaszt. - kiabálok rá. - Azt sem tudod hogyan kell használni. - nevet ki. - A legjobb barátnőm megtanított rá. - kibiztosítom a pisztolyt ahogy még Olivia tanította nekem, őt pedig még az apja aki katona volt. Igor arcáról lehervad a mosoly. - Tedd le a fegyvert. - követelem de ő nem mozdul. - Tedd le! - üvöltöm majd meghúzom a ravaszt és eltalálom Igor térdét így földre esik, keservesen felkiált és a kezéből kiesik a fegyvere a következő pillanatban viszont újabb lövés dördül el, ez azonban nem az én pisztolyomból....Igor holtan esik össze. Sikítva emelem a tekintetem a lövés irányába, az ajtó felé ahol Harry áll. - Jól vagy? - kérdezi fájdalmas képet vágva. - Kibaszottul nem vagyok jól. - rázom meg a fejem és a földre dobom a fegyverem. - Hívj mentőt. Niall nincs jól. - mondom halkan. - Intézem. - bólint majd a telefonját magához veszi. Én még mindig remegve tántorgok vissza a konyhába egy pohár vízért, így Harryt magára hagyva. - Ügyes kislány vagy...de velem már nem bánsz el ilyen könnyen. - hallom meg Mark hangját. De mielőtt bármit mondhatnék elkap és egyik kezét a számra tapasztja majd a hátsó kijárat felé kezd el rángatni. Erőtlen vagyok az előbbiek után így könnyen megy neki. De a házból kiérve már minden parányi erőmmel azon vagyok hogy kiszabadítsam magam. - Ne! - sikítok már az udvaron. - Harry, segíts. - kiabálok de Mark belök az egyik kocsiba ahol Ephram vár már. - Jó újra látni szépségem. - mosolyog rám, majd Mark indít és elhajt, az autóban hátra pillantok és még látom ahogy Harry rohan ki a házból....esélytelenül....