27. Rész: Üdvözlet

 Zene: Ben Platt - Run Away

Három héttel később...

~ Selena Rose Moreno ~

A kezeim teljesen elterülnek az ágy egész felületén. Mellettem a lepedő anyaga hideg, gyűrött, a testem fáradt és melegem is van. Lassan a hátamra fordulok, a hajamat igyekszem úgy összesíteni, hogy ne melegítsen még jobban. A hálóban még sötét van, csukott szemekkel is érzékelem bár abban biztos vagyok, hogy kialudni sikerült magam, így már talán a delet is elütötte az óra mutatója. Lassan pislogni kezdek s látom, hogy a sötétítőn keresztül minimális fény szűrődik a szobába. Kezem az éjjeliszekrényen kezd kutakodni, a telefonomat magam elé emelem, ám ahogyan felvillan a fényét le is veszem, mert bántja a szemem a hirtelen világosság. A megérzésem helyesnek bizonyosul, elmúlt dél, így erőt véve magamon kimászok az ágyból. A fürdőszobában egy gyors zuhanyt veszek. Nem sokat vesződök a dologgal, ahogy a hajammal sem, amit csak laza kontyba fogok. Túlságosan is nagy csend uralkodik a házban, legalábbis lentről sem hallok semmilyen hangzavart, beszédet és ez gyanús tekintve hogy Katie már egy hete itthon van. A gardróbban egyik lábamról a másikra billenek, míg a vállfákat tologatom jobbra és balra. Nehezen választok, még ha ismerem is minden ruhadarabomat. Végül a polcos részhez lépek, amiről leveszek egy farmer rövidnadrágot és egy fehér felsőt. Még egyik sem volt rajtam, ezért itt a megfelelő alkalom hogy sportosan laza megjelenést kölcsönözzenek számomra. Magamra rángatom a ruhákat majd a szobából kilépve a lépcsőket gyorsan veszem, hogy mielőbb leérjek. Még mindig nem hallok hangokat, bármennyire is fülelek. Már a nappaliban forgolódok amikor meglátom, hogy Katie és Harry a kertben vannak. A medence szélén két napozó ágyat foglalnak el és valamiről lelkesen beszélgetnek. Halkan ki osonok kihasználva hogy nekem háttal vannak és hallgatózni kezdek. - Mond csak mit terveztél mára hercegnő? - Harry teszi fel a kérdést a lányomnak. - Ma szabadnapot veszek ki. - Katie felsóhajt és eldől a napozóágyon, abban a korban van hogy a felnőtteket próbálja utánozni, ahogy most is. Elmosolyodom de nem fedem még fel magam előttük. - Csak ugyan? - Harry nevet fel. - Egy kis vásárláshoz sincs kedved? - kérdezi amire Katie felkapja a fejét. - Hát kellene pár új ruci. - továbbra is úgy beszél mint a felnőttek, pedig még csak hat éves lesz. - Akkor ma nagy bevásárlást tartunk. Rendben? - kacsint rá Harry mire Katie boldogan felnevet. - Anyu is jöhet? - kérdez vissza. - Anyu nélkül nem is mennék. - Harry helyeslően bólogat. Imádom ahogy Katievel bánik és most már velem is. Bár még mindig nem mutatja kis teljesen az érzéseit és még a szeretlek szó sem hagyta el a száját, de talán majd egyszer képes lesz kimondani. - Aztán meghívsz egy sütire is? - Katie átül Harry mellé. - De csak egy közös ebéd után. - Harry alkudozik vele. - Oké. - Katie rá bólint majd eldől Harry mellett és átöleli a nyakát. - Szeretlek apuci. - suttogja mintha titok lenne. Harry először nem felel, tudom hogy ez érzékenyen érinti őt, ki ne hatódna meg egy ilyen mondaton. - Én is téged hercegnő. - mondja ki végül ami melegséggel tölti el a szívem. Legalább Katie képes volt kihozni Harryből ezt az énjét. Harry jó apa, ezt eddig is tudtam de nap mint nap meg is erősíti ezt a hitem amikor Katievel látom. - Jó reggelt. - mosolyogva sétálok hozzájuk. - Már délután van. De neked is. - Harry nevet fel rám a napozóról. - Anya felébredt, most már mehetünk vásárolni. - Katie felpattan és olyan lelkesen rohan a házba mintha késésben lenne. - Felkelthettél volna. - ülök le Harry mellé. - Kipihented magad? - kérdezi miközben felül és a nyakamba csókol. - Igen. - hebegem zavartan. - Az éjszakánk hosszú volt, kifáradtál, ezért hagytalak aludni. - keze a rövidnadrágomnak köszönhetően szabadon siklik végig fedetlen combomon. - Te fárasztottál ki. - mosolyodok el az éjszaka emlékeit felidézve. Mostanában nem igazán tudunk betelni egymással, vagyis Harry eddig is igényt tartott a szexre, de számomra ez teljesen új hiszen még csak alig egy hónapja kezdtem el igazán élvezni az életem mellette. - Tudom, bébi. - szájon csókol majd hirtelen fel áll és a házba indul. - Gyere. A hercegnő nem tűri ha megváratjuk. - szól vissza nevetve, ezzel Katiere célozva. - Igaz. - helyeslően bólogatok és követem a példáját. - Katie kicsim, elkészültél? - sietek a lányomhoz aki már a mi szobánkban nézegeti magát a teljes alakos fali tükörben. - Csini vagyok? - kérdezi mosolyogva. - Te jó ég Katie. - döbbenten nézek rá. A száján és az arcán a vörös rúzsom által húzott vonlak virítanak míg szemeit és a homlokát is sikerült fekete szemfestékkel kifestenie. - Olyan vagyok mint te? - kérdezi csillogó tekintettel. - Te sokkal szebb vagy szívem, smink nélkül is. - mondom szeretettel miközben letérdelek elé és az asztalomról egy nedves smink lemosó kendő segítségével kezdem lemosni róla a festéket. - Ne mosd le. - löki el a kezem. - Nem jöhetsz így Katie. - szólok rá. - De, igen. - durcásan néz rám. - Ha nem moshatom le az arcod akkor nem megyünk sehová. - próbálok vele szigurú lenni, de nehezen megy ha egyszer ennyire elbűvölő és ennyire akar hasonlítani rám. - Jó. - könnyes tekintettel bólint rá és én bár mennyire is sajnálom őt, megtisztítom az arcát. - Most jó. - puszit nyomok az arcára, felnevet és lerohan a lépcsőn. - Katie! - sietek utána de mire leérek már Harry ölében találom. - Induljunk. - szólal meg Harry majd miután kocsiba szállunk indulunk is a belvárosba. Csak fél óra az út, ami jó hangulatban telik. A rádióból zene szól, Katie pedig énekel mintha ismerné a szöveget. - Megérkeztünk. - Harry leparkol és kiszállunk. Jó érzés kicsit hármasban lenni, szerencsére most Harry egyik embere sincs velünk. Most úgy érzem mintha egy teljesen normális család lennénk. A gondolataimból Harry telefonjának csörgése zökkent ki, a tekintetem pedig a férjemre vezetem. - Ez fel kell vennem bébi. Egy perc az egész. - néz rám majd félre vonul néhány métert így nem hallom kivel beszél. - Anyuci. - Katie vonja magára a figyelmem.

- Tessék, drágám? - mosolygok rá. - Kaphatok egy napszemcsit is? - kérdezi édesen miközben megszerzi az enyémet és felteszi magára. - Persze hogy kaphatsz. - nevetek fel. - De ez kicsit nagy rád. - veszem le róla a fekete napszemüveget. - Milyen szép látvány. - egy régi, ismerős hang szólal meg mellettünk és én máris idegesen kapom a tekintetem a férfira akit tiszta szívemből gyűlölök. - Mark. - ejtem ki ijedten a nevét. Már több mint egy éve nem láttam és ha őszinte akarok lenni nem is hiányzott. Harry irányába nézek de háttal áll nekünk, jóval messzebb mint kellene így nem vesz észre. - Ki ez a bácsi? - kérdezi Katie. - Az apád vagyok. - Mark felel neki. - Nem! Az én apukám ott van. - Katie Harry felé mutat apró kezeivel. - Az ott nem az apád. Én vagyok az. - Mark dühösen szól a lányomra és felé nyúl de én nem hagyom, hogy hozzá érjen egy mozdulattal lépek Katie és Mark közé ezzel elrejtve a már síró lányomat. - Hagyj békén minket. - mondom komolyan. - Nocsak de nagy szád lett. Régen könyörögtél hogy veletek legyek, hogy Katie apjaként legyek jelen az életetekben. Hát itt vagyok. - vigyorog. - Eladtad őt a szüleimnek. Minden vagy csak apa nem. - sziszegem a szavakat. - Ha tetszik ha nem, én vagyok Katie apja és nem hagyom hogy úgy nőljön fel hogy azt a szemétládát tekinti apjának. - utal Harryre. - Harry mindent megad neki amit te soha. - kelek a férjem védelmére. - És neked? - közelebb lép hozzám miközben én Katiet még inkább magam mögé rejtem. - Nekem is. - bólintok. - Igazán? - megragadja a karom, erősen. Fáj ahogy szorít és fel is szisszenek. - Engedd el anyut. - Katie kicsi keze ökölbe szorul és Mark lábába rúg aztán sírva szalad Harry felé. - Katie! - kiáltok utána, az út felé szalad ahol az autósok száguldoznak. A szívem a torkomban dobog. Belehalok ha történik vele valami. - Katie állj meg! - kiabálom és ezt már Harry is észre veszi. Egy pillanat alatt mozdul és Katieért rohan mielőtt az útra lépne. Az ölébe kapja és látom ahogy Katie zokogva öleli át Harry nyakát. Megkönnyebbülök hogy a lányom biztonságos kezekben van. - Takarodj a közelünkből. - lököm meg Markot. - Fogalmad sincs hogy ki a férjed. - Mark dühösen beszél hozzám, a szemem sarkából viszont látom hogy Harry felénk tart Katievel a karjában. - Pontosan tudom hogy ki ő. - sóhajtok fel. - Vele együtt fogsz meghalni. - jelenti ki határozottan mire én egy lépést hátrálok tőle. - Mit akarsz a családomtól te senki? - Harry mellém lép. - Gondoltam átadom a bátyád üdvözletét. - Mark felnevet. Harry arcára ugyan úgy ki ül a döbbenet mint az enyémre. - Ephramnak dolgozol? - kérdezem remegő hangon. - Sokkal jobb vezető lesz mint te. - Mark tovább hegeli Harryt de sikertelenül, Harry nyugodt marad, de tudom hogy csak Katie miatt. - Nem most láttatok utoljára. - Mark kegyetlen pillantást vet a hármasunkra majd egyszerűen elsétál. - Ugye te vagy az apukám? - Katie erősen csimpaszkodik Harry nyakába. - Igen, hercegnőm. Én vagyok. És büszke vagyok rád hogy megvédted anyut. - szeretettel öleli magához a kicsit és egy puszit nyom a homlokára. Könnyes tekintettel nézem őket, ahogy Harry pillanatok alatt nyugtatja meg a lányunkat. Most nem beszélünk a történtekről. Katienek ártana és most a legfontosabb az hogy ő megnyugodjon...