26. Rész: Just You and I

 Zene: James Arthur - Stop Asking Me To Come Back

+18

 ~ Selena Rose Moreno ~

A vállamat édes csókok borítják be. Kissé mozgolódni kezdek és még közelebb férkőzök a mögöttem fekvő férfihoz, akinek a karjai szorosan ölelik körbe a derekamat. A trikóm vékony anyaga alá csúsztatja a kezét és a hasamon kis köröket kezd el rajzolgatni. Fenekemhez nyomja az ágyékát, s a nyakamhoz dugja az arcát. Kezemet az övére csúsztatom és egybefonom az ujjainkat. Ajkai ismételten megérintik a nyakam bőrét, mire az én torkom mélyéről egy jóleső nyöszörgés szökik ki. - Jó reggelt. - mormogja a nyakamba a szavakat, én pedig elmosolyodok. - Neked is - hangom nagyon halk. - Ideje lenne felébredni - kezét a lábaim közé csúsztatja, egyenesen a bugyim anyaga alá, mire én felnyögök. - Mennyi idő van? - kérdezem miközben élvezem hogy simogat. - Annyi, hogy még akár kétszer is eljuttathatlak a csúcsra. - vigyorodik el. - Milyen nagy étvágyad lett tegnap óta. - jegyzem meg jókedvűen, hiszen azok után hogy tegnap egymásnak estünk, egészen az éjszakába nyúlóan szeretkeztünk. Teljesen más volt minden mint előtte, leszámítva azt hogy én még mindig nem tudom hogy Harry hogyan is érez irántam. Egy szóval sem mondta hogy szeret, ez aggaszt is de egyenlőre nem teszem szóvá csak élvezem hogy vele lehetek. Mélyről jövő nevetés hagyja el a formás száját, amivel kiszakít a gondolataimból és meg akarom csókolni. - Ma viszont már tényleg be kell mennem a klubba. - közli miközben a simogatása áttér a fenekemre majd fel felé halad a keze. - Nem akarom hogy bemenj. - fordulok el tőle, mert azonnal eszembe jut Nicole aki még mindig ott dolgozik és félek hogy túlságosan is nagy kísértés Harrynek. Ismerem Nicolet, neki nem tudnak ellenállni a férfiak és akit akar azt megszerzi, Harry pedig jó parti a számára így tudom hogy próbálkozna. - Hé! Mi ez a hangulatváltozás? - Harry magához húz és úgy helyezkedik hogy a szemembe nézhessen. - Nicole...- sóhajtok fel. - Engedd már el ezt a témát. Nekem ő nem kell. - nyugodtan beszél de érzem rajta hogy nem igazán akar erről beszélni. - De te neki igen. - felelem. - És kit érdekel hogy mit akar? Ő ott csak egy alkalmazott. - vonja meg a vállát. - Hogy mondhatod ezt? Megfektetted aztán csak lerázod? - hirtelen ülök fel és úgy nézek le a férjemre. - Miért mit kellene tennem? Fektessem meg újra? - kérdez vissza. - Szemét vagy...megint. - jegyzem meg halkan és egyben lemondóan majd próbálok felkelni az ágyból de Harry a derekamnál fogva húz vissza magához. - Mit akarsz Selena? - kérdezi erős hangon. - Rúgd ki. - kérem komolyan, habozás nélkül. - Ő a legjobb ott. A férfiak imádják és van aki csak miatta visszatérő vendég. Nagy hasznom van belőle. Nem rúgom ki. - mond ellent. - Ó szóval ő a legjobb. - ragadom meg a lényeget. - Ne féltékenykedj. Nincs rá okod. Te sokkal jobb vagy. - csóválja a fejét. - Hát köszi...van viszonyítási alapod mint tudjuk. - vetem ismét a szemére burkoltan hogy megcsalt vele. - Ne cseszd fel az agyam. - mérgesen néz rám miközben a hajamba markol de nem fájóan, csak éppen annyira hogy magához húzzon egy csókra. - Nem rúgom ki. Maradjunk ennyiben. Az üzletet bízd rám. - enged el végül én pedig habozás nélkül sietek a fürdőbe ahol gyors mozdulatokkal szabadulok mega ruháimtól és megnyitom a zuhanyt de még nem állok be, hagyom hogy a víz kellően felforrósodjon. Addig visszlépek a tükör elé ahol a hajamat egy laza kontyba fogom össze. - Gyönyörű vagy. - Harry lép mögém és egy lágy csókot hint a vállamra. - Ne próbálj meg hízelegni. - felelem dacosan, most még az sem ejt zavarba hogy teljesen meztelen vagyok. - Nem szokásom hízelegni. - jegyzi meg miközben maga felé fordít és egy könnyű mozdulattal ültet a mosdó szélére. - Mit művelsz? - hitetlenkedve nézek rá. - Ellazítalak. - lábaimat széttárja és be lép közéjük. - Nincs szükségem rá. - próbálok lemászni, ám csípőjét a lábaim közé nyomja. Vállaira teszem a kezeimet, majd a hajába túrok, és erőteljesen meghúzom. Hangosan felnyög és a nyakamba csókol. Azonnal elveszi az eszem és a gondolataim felett átveszi az irányítást az iránta érzett vágyam. Lepillantok az ölemhez és már csak erekcióját látom, amely lassan el is tűnik bennem. Felnyögök és a fejem a vállára ejtem. - A tested elárul. - morogja majd a számhoz hajol és hevesen megcsókol. Nyelve azonnal az enyéméhez simul, s forrón csókol. Csípőjének mozgása ostromló hatással van rám. A feszültség épül bennem és tagadni sem tudnám, hogy imádom minden egyes mozdulatát. Heves mozdulatokat tesz, a combjaimat markolja és a szája már régen a nyakamban van, ahol is elrejti minden mélyről feltörő nyögését. Megremegek az izmaim megfeszülnek körülötte. A beteljesülés után ráérősen húzódik vissza, miközben számra utolsó csókot nyom. - Gyere be velem a klubba, gyorsan elintézem amit kell aztán elviszlek ebédelni. - lesegít a mosdóról és a kellemesen forró zuhany alá von magával. - Oké. - hebegem még az előbbi hatása alatt állva. A tusfürdőt a kezébe veszi és egy keveset nyom a tenyerébe amivel végül egész testemet végig habosítja. Imádom az érzést ahogy hozzám ér. Egy éve még nem gondoltam, sőt még egy hete sem gondoltam volna hogy egy nap ennyire odáig leszek ezért a férfiért. A férjemért. - Sietnünk kell, bébi. - szájon csókol majd ő is gyorsan megmosakodik aztán elzárja a csapot. Én követem a példáját és én is kilépek a tus alól majd gyorsan megtörölközök és a szobába sietek öltözni. Alig húsz perc múlva már a kocsiban ülünk és még ugyan ennyi idő alatt a klubba érünk. A szívem a torkomban dobog ahogy belépünk a helyiségbe. Harry a kezemet fogja és minden szempár ránk szegeződik. Megint csak a dolgozók vannak itt hiszen délelőtt van, a hely még zárva van. - Itt megvárlak. Addig beszélgetek Oliviaval. - mondom Harrynek aki csak bólint és felsiet az irodájába én pedig helyet foglalok a pultnál. - Hát téged is lehet látni. - köszönt mosolyogva egyik legjobb barátnőm Olivia aki időközben az elmúlt egy év alatt Harry egyik emberével, Louisal bonyolódott kapcsolatba, amit nem bánok mert Louis nem olyan rossz srác. - Sziasztok. - mosolygok rá és Justinra aki szintén a pultban áll. - Megbocsátottál neki? - kérdezi a fiú, a múltkorira célozva. - Igen. Minden más lett azóta. - bólogatok. - Hol hagytad a szép fiút? - egy hang üti meg a fülem. Nicole sétál be és bennem azonnal lobban a düh. - Az a szépfiú a főnököd. - vetem oda neki kicsit sem kedvesen. - Elhiheted, hogy igazán a főnököm volt, amikor az irodája asztalára döntött. Uralta a testem. És nem is egyszer. - nevet fel gúnyosan. Nálam pedig elszakad a cérna és felállva egy pofont keverek le neki, mire tovább kezd el beszélni. Még részletesebben, ám ezután befogja, amikor a haját ragadom meg felmászva a pultra és haragos tekintettel okozok neki minél nagyobb fájdalmat. Nem most először balhézok, emlékszem amikor Harry megvette a klubbot aznap Bellaval kerültem hasonló helyzetbe csak ő akkor a lányomat vette a szájára. De annak már több mint egy éve. - Engedj el te ribanc. - sikít Nicole a kezeim között. Aztán két kéz ragadja meg a csípőmet és rángat le a pult tetejéről, amelyre a víz kiborult a dulakodás során. Az ujjaim az engem körülölelő karokba mélyednek, annak reményében, hogy kiszabadulok és megmutathatom Nicolenak, hogy ő itt egy senki. Őt Justin fogja vissza, míg engem Harry. - Többet ne lássalak itt! - üvöltöm Nicolenak miközben Harry az irodája felé kezd el vonszolni. Még mindig szívesen mennék vissza és raknám helyre azt a mocskos szájú szajhát. Harry az irodájába rángat majd az ajtaját becsukja és csak úgy enged el. A táskámat a kanapéra dobja, aztán magához von. - Mi történt? - kérdezi döbbenten. Feldúltan a tincseim közé túrok hogy megigazítsam a hajam s hátrább lépek Harrytől. - Igaz? - emelem fel a hangom miközben kérdőre vonom. - Micsoda? - ráncokba szalad a homloka. - Ne játszd meg magad, Harry! - hevesen reagálok. - Sel, nyugodj meg és ne üvölts. Inkább mond el mi történt? - erős hangon szól már rám. Nehezen viseli el a viselkedésem. Az is csoda hogy eddig higgadt maradt. - Azt mondta, hogy te és ő...- hisztérikusan kezdek el fel alá járkálni. - Hogy ti nem csak egyszer voltatok együtt. - mutatok az iróasztalra és csak most fogom fel hogy hol is vagyok. Az emlékek azonnal rám törnek és sírás fojtogat. - Ez őrültség! - nyugodtan közli és újfent közelebb próbál férkőzni hozzám. - Nem hiszel nekem? - néz rám kérdőn amikor távolodok tőle. - Nehéz elhinnem. Egynek a szemtanúja voltam. - megyek el mellette és a kanapéra ülök. - Be kell látnod, hogy eléggé nevetséges, amit művelsz. A számonkérés és minden szarság. Megmondtam hogy csak egyszeri alkalom volt. - förmed rám, amikor már minden türelmét elveszti. - Akkor miért mondta Nicole? - kérdezem még mindig zaklatottan. Felhorkan és a csörgő telefonját veszi elő a zsebéből. A füléhez emeli és minden gond nélkül válaszol a hívásra. Megkerüli az asztalát, leül a székébe és úgy folytatja a beszélgetést. Feldühít, hogy így semmibe vesz és mindent előrébb helyez az adott beszélgetésünknél. Mellé lépek, a készüléket kiveszem a kezei közül, s megszakítom a vonalat. - Mondd csak, normális vagy? - megragadja a karom és erősen tart.

- Beszélgettünk! - mutatok rá a valóságra. - Ez minden, csak nem beszélgetés - feleli és a combjaimnál fogva az ölébe von, s végül fel is áll és az íróasztalára ültet. - Képes voltál neki esni Nicolenak mert éppen hülyeségeket fecseg rólam neked. - neveti el magát. - Ez kibaszottul nem vicces Harry. - a hangom megremeg, ahogyan a szája a kulcscsontomra tapad és gyengéd csókokkal kezdi elhalmozni, míg a keze fürgén kezdi el kigombolni a felsőm. - Bébi, csak a tied vagyok. Egyszeri botlás volt részemről a múltkori és többet nem ismétlődik meg. - mormogja a bőrömbe. - Nem akarom, engedj. - a mellkasánál fogva igyekszem eltaszítani magamtól. - Miért mondasz ellent mindig? - támaszkodik meg a lábaim mellett és a szemeimbe néz. - Nem mondok mindig nemet, de nézd el nekem hogy nem akarok azon az asztalon veled szexelni ahol még pár napja Nicole tette szét neked a lábait. - kikerülöm őt miközben visszagombolom a ruhám. - Sel, ez most komoly? Ennyi erőből egyszer sem kellett volna hagynod magad az ágyamban. Ott is megfordult jó néhány lány előtted. - közli könnyedén. - Undorító vagy. - mondom ki amit ebben a pillanatban gondolok róla. - Nem lehetne félretenni ezt a gyerekes viselkedést? Felnőttek vagyunk, könyörgöm. - állkapcsa feszes. - Kezd azzal, hogy eltünteted a klubból azt a ribancot! - mutatok az ajtó felé. Komoly tekintettel meredek rá, de nem igazán hatja meg. A hajába túr és a még eddig bent tartott levegőt erőteljesen fújja ki. - Nem rúgom ki. - közli ismét amit már megannyiszor. - Harry rúgd ki vagy elhagylak és nem fogok visszajönni. - fenyegetem meg. - Te is tudod, hogy azt nem fogom hagyni. És ne fenyegess. Nem áll jól neked a kemény szerep. Azt hagyd meg nekem. - gúnyolódik rajtam. - Elegem van ebből az egészből. Teljesen kifordultam magamból, mert te nem tudod elbocsájtani vagy legalább csendre utasítani a szajhádat. - emelem meg ismét a hangom. - Fejezd be! Nem kérheted számon rajtam azt, ami előtted történt, érted? Kibaszottul nem éltem hűséges életet, nem érdekelt egyik nő sem, még arra a kis időre sem, amíg velem voltak. Beléptél az életembe és azóta egyre se néztem rá. Egyszer hibáztam igen, de nekem te kellesz. Fel tudod fogni? - kemény hangon közli miközben közelít felém. Ezúttal nem félek tőle. Valahogy ez a veszekedés most más mint a többi volt. Most úgy érzem egyenrangúak vagyunk. Nem tud elnyomni. - Ne beszélj velem úgy, mintha egy gyerek lennék! - követelem. - Akkor ne is viselkedj úgy! Nem fogom elbocsátani Nicolet, tedd túl magad rajta. - vág vissza. - Cseszd meg! - dühöngve lépek a kanapéhoz, megfogom a táskámat és menni akarok. Mielőbb el akarok tűnni innen, messze menni egy időre elfeledni ezt az egész őrületet ami körbe vesz. Sok ez már nekem. Nem akarom látni Nicolet, Ephramot de még Harryt sem. Mindenkitől mielőbb messze akarok kerülni. - Mit csinálsz? - kérdezi meglepetten. - Elmegyek - fordulok szembe vele. - Fejezd be ezt az őrült viselkedést. Elviszlek ebédelni, megbeszélünk mindent. Rendben? - kérdezi már kissé visszafogottabb hangon. Csak bólintok majd hátat fordítok neki és már ki is lépek az ajtón. Hallom, ahogyan sebes léptekkel indul utánam és tudom, hogy attól tart, hogy újra annak a ribancnak esek. Egybefonja az ujjainkat és úgy vezet le az emeletről. A pult mögött senki nem áll és magamban hálálkodok, hogy nem látom sehol sem Nicolet. A bejárat ajtaját kitárja, előre enged, én pedig egyenesen az autóhoz megyek....