25. Rész: Only Love

Zene: Jordan Smith - Only Love

~ Selena Rose Moreno ~

Megmerevedek ahogy felfogom hogy mit is mondtam az imént. Szinte a csendben hallani lehet a feszült lélegzet vételem és a gyors szívdobbanásaimat, ahogyan némán Harryre meredek. Ő nem szól semmit, most az egyszer sikerült egy szóval elhallgattatnom és vele együtt saját magamat is. Ahogy kimondtam hogy szeretem, elért a felismerés hogy valóban így is van. Felmerülhet benne a kérdés az elmúlt egy évünkre vissza gondolva hogy mit is szerethetek benne, ezen már ebben az alig pár másodpercben én is elgondolkodtam. Annyi mindent tudnék felsorolni ami miatt nem érdemli meg a szerelmemet, annyi mindent tett velem. Kihasznált amikor pénzre volt szükségem, aztán kihasznált amikor elveszítettem Katiet és belekényszerített a házasságunkba, arról nem is beszélve hogy hazudott nekem hiszen csak egy évről volt szó, ami mostanra lejárt de már az esküvőnk napján megtudtam hogy ő bizony nem csak egy évre tervezett velem. Aztán ott van az a rengeteg közös pillanat amikor vagy szóval vagy a tetteivel bántott. Megcsalt és a rám kényszerített terhességem...a baba elvesztése...és még nap estig sorolhatnám mind azt a rosszat amit tőle kaptam. De a helyzet az hogy a mérleg másik oldalán ott vannak a jó dolgok is. Családot teremtett a lányomnak akit elhalmoz minden jóval és sajátjaként neveli. Védelmez és gondoskodik rólunk. Ezt tagadni sem tudnám, de nem is akarom. Látni őt nap mint nap Katievel játszani vagy éppen csak beszélgetni elvezetett odáig hogy megláttam benne a jót. Harry a szíve mélyén igen is jó ember. Fogalmam sincs mi vezette arra hogy bűnöző legyen, nem ismerem a múltját de azt hiszem nem is akarom, hiszen ha ezzé tette őt akkor bizonyára borzalmas élete lehetett. Harry is jobb életet érdemelne. Még ha úgy is tűnik hogy élvezi azt ami és aki, azt hogy egy bűnszövetkezet feje és hogy van hatalma, én akkor is tudom hogy a kemény külső érző lelket takar. Nem lehet máshogy, hiszen amikor Katievel van annyira...más. A gombóc a torkomban ragad és a gyomrom is görcsös fájdalmat bocsát ki a testemre ahogy még mindig mereven állok előtte. Nem tudom hogyan is fog mind erre reagálni. A tenyerem izzadni kezd, melyet le is törlök a ruhám pamut anyagában. A csend fájdalmas egyveleget alkot a félelemmel. Az agyam gyorsan pörög, igyekezek valamit kigondolni, menekülő utat keresni ha esetleg rosszul reagálna, de nem sok esélyt látok arra hogy előle bárhová is elmenekülhetek. Az meg sem fordul a fejemben hogy esetleg ő is azt mondja hogy szeret. Nem ringatom magam hiú ábrándokba. Harry nem az a típus aki kimutatja az érzéseit, ennek köszönhetően pedig abban sem lehetek biztos hogy érez e irántam bármit vagy csak egy eszköz vagyok a számára, egy tárgy ami felett uralkodhat. Magam is tudom hogy a szerelem amit iránta érzek nem egyszerű, az életünk nem egy tündér mese és ő sem a szőke herceg fehér lovon. Naív lennék azt hinni hogy mostantól minden szép és jó lesz. Mert nem. Nem lesz az. Ha jobban belegondolok az is lehet hogy a vallomásommal csak bonyolítottam a helyzetemen. - Sel! - felém nyújtja egyik kezét de engem ez annyira váratlanul ér hogy megugrok és egy lépést hátrálok. - Nem akarlak bántani. - suttogja. Még mindig zavart a tekintete de legalább megszólalt. - Gyere ide. - kéri lágy hangon és én teszem amit mond. - Tegnap még gyűlöltél...és most szerelemről beszélsz. - beszélni kezd miközben két keze közé fogja az arcomat. - Kérlek ne hazudj nekem. Rosszul viselem ha hazudnak. - egyenesen a szemembe néz. - Én nem...hazudok. - felelem. Könnyes tekintetem rá emelem. Fáj hogy azt hiszi hogy hazudok, de meg is tudom érteni mert igaza van. A mai napig csak azt ismételgettem hogy gyűlölöm, mert még magam sem tudtam mit is érzek iránta valójában. - Rendben. Nincs most ehhez türelmem. Be kell mennem a klubba. - kikerül és a szekrényéhez lépve öltözni kezd. Tudom, érzem rajta hogy nem hisz nekem. - Miért kell bemenned? - kérdezem miközben leülök az ágyra. - Nem tűröm a számonkérést. Nem tartozom neked elszámolással arról hogy mit és mikor, hol teszek. Egyébként meg dolgozni. - feleli kemény hangon. - Hát persze. Dolgozni. - jegyzem meg gúnyosan. - Mi ez a hangsúly? - fordul felém. - Bizonyára sürgősen meg kell dolgoznod Nicolet. - mondom ki ami bánt. Azt hiszem a szerelem kezd már is az agyamra menni, sosem voltam féltékeny típus, egészen mostanáig. - Féltékeny vagy? - nevet fel, megvetően. - Azok után hogy lefeküdtél vele? Igen. - bólogatok. - Egyszeri alkalom volt és ne felejtsd el hogy te utasítottál vissza aznap. - vonja meg a vállát. - Igen. És a te utad rögtön az első ribanchoz vezetett. - emelem meg a hangom. - Vigyázz a szádra. - szól rám erős hangon. - Én nem vagyok neked elég? - kérdezem elhaló hangon. - Selena. Kezdek tényleg aggódni érted. Ma úgy viselkedsz mint egy eszelős. - közli a véleményét. - Jó. Tudod mit? Ha te más nőkkel hentereghetsz akkor ideje nekem is keresni valakit magamnak. - mondom dühösen de rögtön meg is bánom amikor Harry szikrákat szóró tekintettel lép elém és a karomat megragadva ránt fel az ágyról. - Eszedbe se jusson. Megölöm őt is és téged is. - sziszegi a szavakat. - Akkor én is öljem meg Nicolet? - kérdezem remegő hangon. - Hagyd már ezt abba. - üvölt rám. 

- Nekem nem kell más nő. Csak te. - teszi hozzá halkabban. - De lefeküdtél vele. - ismét könnyek marják a szemem. - Dühös voltam. Minden nap egy éve arra jövök haza hogy te undorodva nézel rám, megvetsz és számtalanszor adod a tudtomra hogy mennyire gyűlölsz. A visszautasításod már csak megkoronázta az egészet. - beszél ezúttal már higgadtabban. - Már minden megváltozott. - suttogom. - Már nem gyűlöllek. - teszem hozzá. - Valóban? És mind ez egy nap alatt? - kétkedve néz le rám. - Vigyázol rám, mindent megadsz és Katienek is. Ma ahogy megvédtél a szüleimtől...ahogy megmentettél Ephram kezei közül...Harry én...már nem gyűlöllek. - vallom be ismét, de jobbnak látom ha nem mondom ki ismét hogy szeretem. - A tiéd vagyok Harry és már nem csak a testem hanem a szívem is. - sóvárogva nézek ajkaira. Vágyom a csókjára, az érintésére és meg is kapom. Hevesen kap ajkaim után és úgy csókol mintha eddig még soha nem tette volna. De ez most más mert ezúttal úgy viszonzom hogy már én is akarom. Egy pillanat alatt lobban egész testemben a vágy. Harry az ágyra dönt és fölém magasodik de a csókunkat egy pillanatra sem szakítja meg. Ajkait a nyakam bőrére nyomja, s nedves csókot hagy magam után. A fejem alatt pihenő kezéről kissé felemelkedek és a hajamat elsöpröm, minek köszönhetően a teljes terület már szabadon tárul fel előtte. Visszahanyatlok az ágyra, az ujjai pedig az enyémekre találnak. Szája ismétlődően halad végig a nyakam vonalán, s a nyelve is olykor a bőröm felületét érinti. Teljesen megőrjít s a fejemet vesztem minden pillanatban amikor csak rá nézek vagy a keze végigszalad a fenekemen majd egyik keze a fehérneműmben tűnik el. Először a bugyitól szabadít meg majd a szoknyámat húzza le rólam, végül a felsőmet míg teljesen fel nem szabadít és meztelenül heverek alatta. Combjaimat önként tárom szét a vándorló keze előtt, hogy tökéletesen hozzáférjen. Ujjai könnyen siklanak rajtam végig. Nem igazán a játszadozás híve, szereti, ha azonnal a lényegre térünk, ezt pontosan tudom. Így nem lep meg amikor egy pillanatra elenged amíg megválik a ruháitól. Aztán újra fölöttem van és ismét lázas csókokkal halmoz el. Végig simítok a mellkasán és érzem szívének heves ritmusát a tenyerem egész felületén majd mind a két kezem utat talál a kócos, hosszú tincsei közé s ha lehetséges még jobban magamhoz húzom. - Még soha nem kívántalak ennyire. - sóhajtok fel. - Én minden nap minden percében kívánlak. - feleli. - Akkor ne játssz tovább velem. - kérem és tudja hogy mire is gondolok. Lábaimat a csípője köré fonom, teljesen hozzám simul, már nincsenek határok, teljesen eggyé olvadunk. Nincs már én, nincs már ő csak is mi vagyunk. Erekben pulzáló vér, szenvedélyes csókok és heves, kemény csípő mozdulatok...