11. Rész: Tárgyalás

" A gyerekek jelentik az élet legdrágább ajándékát. "

Alexandra Salmela

Egy héttel később...

~ Selena Rose Moreno ~

Eljött hát az a nap amitől rettegtem. A tárgyalás napja. Ma szembe kell néznem a szüleimmel és harcolnom kell azért hogy Katie velem maradhasson. Nem tagadom félek, sőt azt hiszem egész életemben nem féltem még ennyire. Már a gondolatát sem tudom elviselni annak hogy talán ma elveszik tőlem a lányomat. Nem, nem és nem. Én ezt nem akarom és nem is tudom elfogadni. Pár napja felkeresett az ügyvédem aki közölte hogy a tárgyalásra Katiet is el kell vinnem és vele együtt az összes holmiját is, mivel ha a bíró úgy dönt hogy a szüleimé a jog Katie felett akkor már haza sem jöhet velem. Nem volt valami biztató hogy a saját ügyvédem sem lát maximális esélyt arra hogy én nyerem a pert. De ezt kellett tennem, így tegnap este be is csomagoltam Katie összes ruháját és persze a játékait is. Ő nem értette miért teszem ezt, megint azt hitte hogy el kell mennie de én hazudtam neki. Azt mondtam hogy ez egy játék, legalább ezt elhitte és megnyugodott. - Sel! Indulnunk kellene. - Liv szomorúan lép be a szobámba. - Tudom. De...ez olyan nehéz. - könnyes szemekkel nézek rá. - Hiszek abban hogy az igazság győz. Te is tedd ezt. - megölel és ez most sokat is jelent számomra ahogy az is hogy ő és Karen is velem lesznek a bíróságon. - Mi történt a nyakaddal? - hirtelen témát vált. - Harry! - nyögöm ki fájdalmasan azt a nevet amit annyira gyűlölök és vele együtt azt a személyt is aki viseli. A múlt héten történtek óta Harry úgy tesz ahogy mondta. Ural engem és akkor használ amikor csak kedve tartja. Azóta általában a munkaidőm nagy részét is az irodájában töltöm, azzal hogy a kedvére teszek. Rosszul vagyok az egésztől, de tudom milyen ember és az igazság az hogy félelmet kelt bennem, részben ezért is hódoltam be neki. Másrészt pedig ő a főnököm és félek ha nem teszem amit mond akkor kirúg és nekem szükségem van az állásra. El kell tartanom Katiet és magamat is. - Megütött? - Liv elborzadva néz rám. - Nem, dehogy. Harry soha nem ütött meg. Ez az egyetlen tulajdonsága amiben jobb mint Mark. - mondom komolyan. - Egyszerűen csak kiszívta a nyakam. - vonom meg a vállam miközben egy sálat tekerek a nyakam köré, mivel a bíróságon valószínűleg nem nagyon értékelnék ha így jelennék meg. - Nem értem hogy miért hagyod hogy a játékszereként kezeljen. - csóválja a fejét. - Na vajon miért hagyom? - emelem meg a hangom. - Kurvára nem élvezem elhiheted nekem Liv. De sajnos ő a főnököm és én jelenleg nem tehetem meg hogy állás nélkül maradjak. - beszélek tovább. Feszült vagyok és ez miatt nem is nagyon tudok most uralkodni az idegeimen. - Oké, megértettem. - Liv védekezően emeli maga elé a kezeit. - És tud a tárgyalásról? - érdeklődik. - Nem tud róla. És jobb is ez így. Amúgy sem érdeklik az érzéseim vagy hogy éppen mi van velem. Neki én csak szexre kellek. - vonom meg a vállam és felállok. - Induljunk. - magamhoz veszem Katie táskáját és Livel magam mögött a nappaliba sétálok ahol már Karen és Katie vár minket. - Anya elkésünk a játékról. - Katie nyafog. Én mondtam neki hogy játszani megyünk. El sem tudom képzelni hogy mit érez majd ha ma valóban elviszik őt tőlem. Próbálok optimista lenni, de ismerem a szüleimet és ők bármit meg fognak tenni azért hogy elvegyék tőlem a lányomat. - Nem késünk el. Mehetünk is. - megfogom egyik apró kis kezét és indulunk is. A taxi már lent vár minket ami el is visz í bíróságra. - Jó napot Miss Moreno. Felkészült? - az ügyvédem fogad majd a velem érkezőket is üdvözli. - Hát...nem igazán. - csóválom a fejem félénken miközben távolabb megpillantom a szüleimet az ő ügyvédjükkel. Anya le sem veszi a szemét Katieről és szívem szerint beolvasnék neki de a hely és az idő sem alkalmas egy családi veszekedés kirobbantására. A percek óráknak tűnnek míg arra várunk hogy a tárgyaló terembe mehessünk, de fél órával később elérkezik az időt. Katiet magával viszi egy nő aki addig foglalkozik vele amíg a tárgyalás tart. Katie még kicsi ezért nem lehet jelen a teremben. Karen és Liv hátul ülnek le, míg én előre sétálok az ügyvédemmel a jobb oldali asztalhoz, a szüleim pedig a baloldalon helyezkednek el. Rövidesen a bírónő is megjelenik és kezdetét veszi a tárgyalás. - Miss Moreno. A szülei pert indítottak ön ellen azzal a váddal hogy nem tud gondoskodni a gyermekéről. A szülei a felügyeleti jogot kérvényezték. - közli velem a bírónő mintha eddig ezt nem tudtam volna. Csak bólintok. - A gyermek, Katherine Pendel négy éves. Édesanyja neveli. - olvas fel egy papírt amit a kezében tart. - Úgy látom hogy az apa nem rég lemondott a jogairól. - sóhajt fel a bírónő. - Öhm igen, de soha nem is vette ki a részét a gyereknevelésből. Én nevelem egyedül Katiet. - szólalok meg ismét. - Még hogy egyedül. - horkan fel anya megvetően. - Csendet a teremben. Csak az beszéljen akit kérdezek. - közli a bírónő. - Miss Moreno ön mivel foglalkozik? - teszi hozzá, nekem szentelve a figyelmét. - Pultos vagyok. - felelem egyszerűen. - Hol? - újabb kérdés. - Egy klubban. - rövid választ adok. - A szülei szerint ön egy éjszakai klubban, pontosabban egy sztriptízbárban táncol. - a bírónő minden tudóan néz rám. - Ez nem igaz. Én ott csak pultos vagyok. - ellenkezek azonnal. - Szóval nem tagadja hogy egy éjszakai klubban dolgozik? - próbál rátapintani a lényegre. - Nem tagadom, de nem táncolok. Csak italt szolgálok fel. - idegesen válaszolok, az asztal alatt a kezemet tördelem és remegek. - Amikor ön éjjelente dolgozik, ki vigyáz a kislányra? - újabb kérdés. - Az egyik lakótársam Karen. Ő Katie óvónője is. - próbálom kihozni ebből a legjobbat. - Mennyi időt tölt ön a kislánnyal? - faggat tovább a bírónő. Nem válaszolok. Magamba roskadva ülök a teremben. - Miss Moreno? - szólít meg újra. - Nem sokat. - suttogom az igazságot. - Mesélje el egy napját amit a kislányával tölt. Egy egyszerű hétköznapot. - kéri kedves hangon. - Reggel felkelek, reggelit készítek Katienek, együtt reggelizünk aztán Karen elviszi őt az oviba. Én és a másik lakótársam Liv délután elmegyünk dolgozni. Későn érek haza, így akkor már nem találkozok Katievel. - feszülten túrok a hajamba. - Ez azt jelenti hogy ön átlagosan egy vagy jobb esetben másfél órát tölt összesen a kislányával egy nap? - a bírónő megdöbbenve néz rám. - Igen. De sajnos nincs más lehetőségem. Dolgoznom kell. - mentegetőzök.

- Lehetőségeink mindig vannak Miss Moreno. - szúrós tekintettel méreget a bírónő. - Ez az állás jól fizet és nekem szükségem van a pénzre hiszen egyedül nevelem Katiet. - próbálok megfelelő magyarázatot találni de az igazság az hogy már én is kezdem elhinni hogy rossz anya vagyok. Még sosem gondoltam bele abba hogy a nap 24 órájából én valóban csak 1-2 órát töltök Katievel. - Azt hiszem eleget hallottam. - a bírónő fejcsóválva feláll és kisétál a teremből. - Most mi történik? - fordulok az ügyvédem felé. - Átgondolja és ítéletet hoz. - kapom meg a választ. - De én az ön helyében Miss Moreno nem reménykednék. Alig fél óra alatt letudta a tárgyalást, a másik felet meg sem hallgatta és minket az ügyvédeket sem hagyta szóhoz jutni. Ez nem jó előjel. - az ügyvédem kész tényeket állít elém. Tíz perc telik el és a bírónő visszatér. Mindenki feláll a teremben és várja az ítéletet. A nő aki korábban elvitte Katiet besétál a kislányommal az oldalán és megállnak a pulpitus mellett. - Meghoztam a döntésem. - a bírónő hivatalos hangot üt meg. - Miss Moreno a korára való tekintettel és mivel nem rendelkezik biztos háttérrel. Úgy gondolom hogy ön nem megfelelően neveli Katherine Pendelt. A kislánynak nem mutat megfelelő példát és el is hanyagolja szülői kötelességeit. Ezért úgy döntöttem hogy a gyermek a mai naptól a nagyszülei felügyelete alá kerül. - a bírónő kimondja azt amitől féltem. - Heti két óra láthatást ítélek az anya részére, melyet az általa választott napon tölthet el a lányával. - folytatja és én egyre jobban kezdek összeroppanni. Anyám arcára kiül a diadal ittas mosolya. - De szeretném leszögezni hogy én is akár csak a legtöbb bíró és gyermek védelmis azt az elvet vallom hogy a gyermek helye az édesanyja mellett van. Ezért fent tartom a lehetőségét annak hogy ezt az ítéletet semmisnek tekintsük. Amennyiben az édesanya rendezi életkörülményeit és megfelelő nevelésben tudja részesíteni a kislányt, valamint a jelenlegi állása helyett egy tisztességes munkahelyet talál akkor természetesen felebezhet az ítélet ellen. De addig az ítélet hatályba lép most. - a bírónő befejezi a mondandóját és én zokogva nézek Katiere. - Nem. Ezt nem tehetik. - sírok fel halkan és látom Katie arcán hogy érti mi történik. - Anya! - sírva nyújtózik felém már anyám karjaiból. - Legalább had köszönjek el tőle. - könyörögve nézek a szüleimre miközben a bíró már ki is vonult a teremből. - Nem. - anya határozottan öleli magához Katiet és elfordítja tőlem. - Kérlek anya...könyörgök. - a földre rogyva, térden állva esdeklek azért hogy még egyszer megöleljem a lányomat és hogy megnyugtassam. - Pamela, had búcsúzzon el. - apám szíve megesik rajtam. Anya leteszi Katiet aki azonnal a karjaimba veti magát. - Anya ne engedd hogy elvigyenek. - sírva ölel. - Sajnálom kicsim. Ígérem hogy nem sokára együtt leszünk megint. A nagyiék vigyáznak rád. - próbálom megnyugtatni. - Nem akarom. Haza akarok menni. - erőszakosan szorít magához. - Nem lehet drágám. - sírva szakítom el magamtól. - Anya. - visítva kapálózik miközben már apa veszi őt az ölébe. - Szeretlek kicsim. - még egy puszit hintek az arcára. - Anya, ne! Nem akarok elmenni. Anya! Segíts. Anya szeretlek. Jó leszek. Ígérem nem rosszalkodok. Anya! - teljes torka szakadtából üvölti az én szívem pedig majd meg szakad ahogy nézem a távolodó alakját miközben a szüleim magukkal viszik őt. Az életem egyetlen értelmét...