10. Rész: A rosszabbik énem

" A birtoklási vágyat nem könnyű kordában tartani. "

Murakami Rjú

~ Harry Styles ~

A whiskyvel megtöltött poharamat a kezemben tartva állok az irodám üveg falánál, ahonnan tökéletes rálátásom van az egész klub belső területére, míg kívülről csak egy sötét falat látnak. Egy oldalú, golyó álló üveg. A legjobb találmány. Először a tömeget figyelem, a szórakozó fiatalokat akik önfeledten táncolnak és buliznak. Elégedettséggel tölt el a tudat hogy minden este telt ház van, vagyis az üzlet sikeres. A klub minden szempontból legális, ez az egyetlen olyan üzletem ami nem ütközik a törvény szabályaiba és ennek köszönhető az is hogy ez a hely alkalmas a pénzmosásra és egyéb ügyek eltusolására is. A figyelmem azonban hamar elterelődik amikor megpillantom a pult mögött szorgoskodni Selenat. Nem tudom miért de folyton ő jár a fejemben és amióta velem töltött egy éjszakát, másra sem tudok gondolni csak arra hogy mikor kapom meg őt újra. Magamnak akarom, önző módon uralkodni, birtokolni akarom őt. Ő az a nő aki senki másé nem lehet amíg én úgy nem döntök. Azért is kértem Liamat hogy figyeljen rá amíg én távol voltam. Nem óhajtok osztozni rajta más férfival. Ki akarom élvezni őt amennyire csak lehet. Figyelem ahogy kedvesen, mosolyogva szolgálja ki a vendégeket. A vágy fellobban bennem és ha tehetném azonnal magamévá tenném újra és újra. Alsó ajkamat megnyalva fantáziálok arról hogy miket is tennék vele és hogy őt mire bírnám rá a saját élvezetem kedvéért. Őrjítően szexi nő, olyan ártatlannak tűnik, védtelen még is erős. Még az sem zavar hogy van egy lánya. Végtére is, az engem nem akadályoz abban amit Selenatól akarok. Nem tervezek vele hosszú távon ahogy egyik nővel sem akik eddig megfordultak az ágyamban vagy éppen alattam. Amíg lehet ki fogom élvezni a teste által nyújtott gyönyört. - Harry! - egy ismerős hang zökkent ki a gondolataimból és ahogy megfordulok Igoral találom szemben magam. A legutóbbi találkozásunk óta nem találkoztunk és nem is beszéltünk.

- Nem számítottam az érkezésedre. - jegyzem meg, nem tagadva hogy mennyire nincs kedvem most a társaságához. - Sürgős ügyben jöttem. Nem tűr halasztást. - a hangja komolyságot áraszt ezzel fel is kelti az érdeklődésem. - Hallgatlak. - mutatok az egyik székre, jelezve hogy foglaljon helyet amit meg is tesz, én pedig az asztalomnál foglalok helyet. - Zúgolódnak Harry. - aggodalmasan néz rám. - Nem értek semmit. - vonom fel a szemöldököm értetlenül nézve rá. - Ez a hely az egyetlen legális üzlet a szervezetben és ennek így is kell maradnia. Sok pénz múlik ezen. - idegesnek tűnik de még mindig nem értem a lényeget. - A klub tökéletesen működik. Nem értem mi a problémád. - dőlök hátra nyugodtan. - Az a problémám hogy New Yorkban vagyunk drága barátom ami Amerikai terület, te viszont Angol vagy. Ideiglenes engedélyt kaptál az itt tartózkodásra és ha kitoloncolnak innen akkor a klub értelemszerűen tönkre megy. A szervezetünknek pedig nem marad egy biztos pontja sem amire támaszkodhat. Ezen kívül akkor elesünk rengeteg üzlettől amit itt New Yorkban bonyolíthatunk le. Te vagy a vezető, te vagy a főnök Harry. Tenned kell valamit ami biztosít arról mindenkit hogy sínen megy minden biznisz. - vádaskodva beszél és ezzel eléri hogy bennem felmenjen a pumpa. - Pontosan! - emelem meg a hangom és az asztalra csapok ami megreccsen a rámért ütéstől. - Én vagyok a főnök! Úgyhogy ehhez tartsd magad te is és a többi szarházi is. Világos? - felállok és az asztalomra támaszkodva hajolok előre, hogy egészen Igor arcába mondjam a szavakat. - Minden főnök megbukhat. - húzza ki magát, tartva velem a szemkontaktust. - Nem tudom eldönteni hogy bátor vagy ostoba húzás e részedről hogy fenyegetsz. - jegyzem meg érzelemmentes hangon. Igaz hogy neki köszönhetek sok mindent, de ez nem jelenti azt hogy nem ölöm meg zokszó nélkül ha arra kerülne a sor. - Nem fenyegetlek Harry. De a maffia nem vicc. A szervezet több tagból áll akik ha összefognak ellened, akkor tudod hogy mi a sorsod. - utal arra hogy megölhetnek. - Nem félek a haláltól. - vonom meg a vállam. - Pedig nem ártana. - egyenesen a szemembe néz. - Ismered a szabályainkat. - teszi hozzá. - Igen. A szabályoknak köszönhető hogy apám idő előtt halt meg. - csattanok fel hirtelen haragból. Apámat a börtönben érte a halál. Az egyik szabályunk ha valakit elkap a rendőrség azt bent intéztetjük el, mielőtt még információt adna ki rólunk a rendőri kihallgatás nyomására. Apámat valaki feldobta így kapták el. Biztos vagyok benne hogy egy rivális banda keze van a dologban de az is megfordult már a fejemben hogy a mi szervezetünkből tette valaki. Egy biztos, ha megtudom ki volt, annak nem kegyelmezek. - A múlton már nem tudsz változtatni. Most azon legyél hogy te ne juss apád sorsára. - Igor vonja magára ismét a figyelmem. - Nem fogok. - vágom rá azonnal. - Majd kitalálok valamit. Lefizetek egy-két embert. Megoldom. - mondom magabiztosan. - Remélem is mert már van aki a helyedre pályázik. - közli könnyedén. - Ki? - vonom kérdőre. Nem félek a posztomat illetően senkitől, de jobb ha tudom ki az aki ellenem játszik. - A testvéred. - adja meg a választ. - Nincs testvérem. - kortyolok az italomba. - Te talán nem tekinted annak, de attól még az. - Igor szavai még inkább feldühítenek. - Az a senki nekem nem a testvérem. Apánk sem ismerte el. - magamból kikelve beszélek. Nem tűröm ha azt a senkit a testvéremként emlegetik. Apám futó kalandjából született, idősebb mint én. De apám soha nem ismerte el fiaként ezért sem viseli a családnevünket. Mindenki tudja hogy ki ő és azt is hogy apánk mellőzése miatt lett az aki most. Ha lehet ilyet mondani, rosszabb mint én. A természete, a tettei és minden amihez csak nyúl halálos. - Ephram Brown a bátyád, ha tetszik ha nem. És a helyedben nem becsülném le őt. Hallottunk már róla hogy mire képes. Könnyebben öl mint te. Tökéletes vezető lenne. - jelenti ki Igor. - Őt pártolod? - vonom kérdőre. - Nem. Egyáltalán nem. De figyelj rá. Nem kell hogy ő is bekavarjon. - figyelmeztet. - Ha kell a saját kezemmel ölöm meg. - mondom komolyan. Nem esne nehezemre, egyáltalán nem. - A te döntésed Harry. Te vagy a főnök. A lényeg hogy intézkedj mind a két ügyben. - feláll és az üveg falhoz sétál, lenéz a tömegre de pár percig nem szól semmit. Én magam is követem a példáját és lenézek a klub szórakozó tömegére. Ám nem esik nehezemre észrevenni hogy Igor csak egy személyt figyel és az nem más mint Selena. Tudom hogy rá fáj a foga. - Betörted már a szépséget? - teszi fel a kérdést ami alátámasztja a gyanakvásom, miszerint Selenat figyeli. - Megvolt már. - vonom meg a vállam. - És meddig tartasz még igényt rá? - érdeklődik amivel ismét feldühít. - Még egy ideig biztosan. Nem térképeztem fel eléggé ahhoz hogy tovább passzoljam neked. De idővel talán. - vonom meg a vállam. - Alig várom. - megbűvölve nézi Selenat aki még mindig a vendégek kiszolgálásával foglalja el magát. Tudom hogy Igor milyen. Ő nem lenne olyan türelmes vele mint amilyen én vagyok. Igor kegyetlen tud lenni, persze én is, de ő a nők bántalmazását sem veti meg. Én egyszer emeltem kezet nőre, a saját anyámra amire nem vagyok büszke és azóta sem bocsátottam meg magamnak. Bármilyen életet is élek, nem engedem meg magamnak hogy fizikailag bántalmazzak egy nőt, az már más hogy lelkileg nem egyet tettem tönkre. - Ideje távoznod. - mutatok az ajtóra. - Kidobsz? - fordul felém meglepetten. - Nem. Csak illedelmesen közöltem hogy menj el. - gúnyos mosolyra húzom a szám. - Megyek. De majd értesíts hogy a problémákat sikerült e megoldanod. - indul meg az ajtó felé. - Ne aggódj. Mindent elsimítok. - szólok utána majd egy intés után kilép az irodámból. Én viszont nem sokat agyalok tovább a beszélgetésünkön, inkább újra Selenat kezdem figyelni akihez időközben egy magas, világos hajú férfi csatlakozott. A férfi ismeretlen számomra, de szemmel láthatóan Selenat kényelmetlenül érinti a jelenléte. Úgy tűnik mintha vitatkoznának. Nem teszek semmit, csak figyelek. Hosszú percekig, egészen addig amíg azt nem látom hogy a férfi átnyúl a pulton és megragadja Selena haját. Ekkor érzem úgy hogy ideje lemennem. Gyors lépésekkel haladok, le a lépcsőn ahol fejemmel intek Zayn, Liam és Louis felé jelezve hogy jöjjenek velem és egyenesen a pulthoz sétálunk ahol hallom is Selena hangját. - Mark, engedj el. Hagyj békén. - mondja kétségbeesetten de a férfi akinek ezek szerint a neve Mark, nem tesz eleget a kérésének. - Honnan szerezted a pénzt egy drága ügyvédre? - Mark választ követel. - Nem tartozik rád. Lemondtál Katieről. Takarodj az életemből. - kiabálja Selena mire Mark keze erősen csattan az arcán.

- Ideje közbe avatkozni. - nézek Zaynre aki Liam és Louis segítségével megragadja Markot és erősen fogják le a férfit.  - Mi a probléma? - kérdezem Selenatól. - Semmi probléma. - feleli Mark. - Nem téged kérdeztelek. - vetem oda neki. - Ő Mark a lányom apja. - szólal meg Selena halkan. - Ki ez a fasz? - Mark dühösen pillant Selenara, a megnevezéssel nyilván rám utalva. - A főnöke vagyok. - lépek a férfi elé akit még mindig az embereim fognak le. - Semmi közöd ehhez. - köpi felém a szavakat mire én fejemmel az irodám felé mutatok. Liam, Louis és Zayn azonnal abba az irányba vonszolják a férfit. Nem akarok feltűnést kelteni a szórakozó tömeg már így is felfigyelt a csetepatéra. - Harry enged el. - Selena kérlel és ő is követ minket az irodám felé. - Menj vissza dolgozni. - parancsolok rá. - Nem. - ellenkezik azonnal. - Azt mondtam menj vissza. - megragadom a kezét és erősen tartom a kezeim között. - Ő a kislányom apja. Bármennyire is gyűlölöm azért amiket velem tett, nem akarom hogy bántsd. És egyébként sincs semmi közöd az életemhez. - könnyes tekintettel néz fel rám. A szavaiból nem nehéz leszűrni hogy Mark nem először emelt rá kezet és a jó ég tudja még miket tett vele. - Gyere. - kezénél fogva húzom magam után. Ha annyira akarja, hát legyen jelen amikor elbeszélgetek az exével. - Engedj el te rohadék. - kiabál Mark amikor az irodámba lépek. Már a helység közepén térdel, Liam és Zayn fogják le míg Louis egy fegyvert tart a kezében. - Hangszigetelt. - mutatok körbe az irodámba ezzel a tudtára adva hogy a kiabálása hasztalan. Ez sem véletlen mivel már nem egy ember vérzett el itt. - Harry. Kérlek. - Selena könyörög. - Maradj csendben. Ülj le. - mutatok a kanapéra de nem mozdul. - Vagy azt csinálod amit mondok vagy kiraklak innen. - fenyegetem és ezzel elérem hogy csendben leüljön a neki kijelölt helyre. - Tudom hogy ki vagy. Tudom. - Mark néz fel rám határozottan. - Csak ugyan? Akkor igazán ostoba lehetsz. Ha ismersz tudod mit teszek azokkal akik a tulajdonomat rongálják. - mosolygok rá gúnyosan. - Nem rongáltam a tulajdonod. - ellenkezik tehát nem esett le neki mire is céloztam. - Ő ott az én tulajdonom. - mutatok Selenara aki elszörnyedve néz rám. - Te pedig megütötted, tehát rongáltad. - fordulok vissza Markhoz. - Nem vagyok a tulajdonod. - suttogja Selena mire csak egy gyilkos pillantást intézek felé és el is hallgat. - Ő adott neked pénzt? - Mark beszél ezúttal Selenahoz. - Bizony. - leguggolok Mark el. - Megvettem magamnak. - vigyorgok elégedetten. - És megtartom amíg nekem úgy tartja kedvem. - teszem hozzá. - Sel! Fogalmad sincs róla hogy ki ez az ember. - Mark az említettre néz. - Szerintem már rájött. - szólalok meg nem hagyom szóhoz jutni a lányt. Tudom hogy nem buta nő, biztos hogy az első perctől kezdve sejtette hogy én nem vagyok egy átlagos klub tulajdonos. - Intézzétek el. - mondom a fiúknak. - Ne! Harry ne! - Selena felugrik és elém áll. - Ne ölesd meg. Kérlek. Ő Katie apja. - zokogva szorítja kezei közé az ingem anyagát. - Zayn, vigyétek. - mutatok Markra. A férfi szemében megcsillan a félelem ahogy Liam, Zayn és Louis eltávolítják az irodámból. Természetesen nem ölik meg, csak a sikátor egy sötét zugában egy alapos veréssel megtanítják arra hogy mihez is tartsa magát. - Miért csinálod ezt? Gyilkos vagy. - Selena ököllel üti a mellkasom, de én erősen ragadom meg a kezeit ezzel megállásra késztetve. - Nem ölik meg. - mondok csupán ennyit. - De természetesen igen, ettől függetlenül még az vagyok. - mosolyodok el a gyilkos megnevezést alátámasztva. - Menj vissza dolgozni. - intek az ajtó felé. - Annyira gyűlöllek. - indul meg még mindig a könnyeit törölgetve. - Gyere csak vissza. - szólok utána hirtelen. - Hagyj. - feleli de teszi amit mondtam. - Egy valamit jegyezz meg tündérkém. - mutatóujjam az álla alá csúsztatom hogy így kényszerítsem arra hogy a szemembe nézzen. - Fizettem neked. Megvettelek magamnak. Az enyém vagy, akkor és ott ahol én akarom, azt teszed amit én mondok. Nem beszélsz vissza, megadod a tiszteletet és akkor talán én is kedves leszek veled. De amíg így viselkedsz, megismerheted a rosszabbik énem. - magamhoz vonom hogy ne tudjon kiszabadulni. - Én ezt nem akarom. - próbál ellökni magától de nem jár sikerrel. - Az engem kicsit sem érdekel. - felelem és hevesen csapok le ajkaira. Nem csókol vissza de tudom mivel bírjam rá. Beleharapok alsó ajkába és ezzel el is érem a célom. Visszafogottan de visszacsókol. Pár másodperccel később azonban elengedem és az ajtóhoz sétálok amit kulcsra zárok. - Dolgoznom kell. - jegyzi meg amikor rájön hogy mit is akarok. - Nem kell. - rázom meg a fejem és visszalépve elé elkezdem kigombolni a ruháját. Hamar megszabadítom a falatnyi textiltől és már csak fehérneműben áll előttem. - Az enyém vagy. - újra megcsókolom és tudom hogy nem fog ellenkezni mert tudja hogy nem tehet semmit. Mostantól én uralom és azt teszi amit mondok. Az irántam érzett félelmét fogom használni arra hogy megkapjam őt, újra és újra...