9. Rész: Hope

"Adj egy esélyt az új napnak. 

Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat.
Tudod, a reggelek éppen erre jók. 

Értelmet adnak az életnek a sötétség után. "

Dean Ray Koontz

Egy héttel később...

~ Selena Rose Moreno ~

- Katie! - szólítom a lányomat de nem felel. - Katie, gyere kész a reggeli. - ismétlem meg de ismét nem kapok választ. - Hol vagy szívem? - tovább szólítgatom miközben a szobája felé indulok. Amikor belépek az ajtón látom hogy az ágyán fekszik és pityereg. A maciját szorosan öleli magához és amikor megpillant engem elfordul, kicsi arcát a párnájába rejti. - Mi a baj kincsem? - aggódva ülök le az ágya szélére. - Nem akarok elmenni. - sír megállíthatatlanul. Meglep amit mond és nem is értem miről beszél. Megijeszt, nem láttam őt még ilyennek. - Nem is kell elmenned. - magamhoz húzom és az ölembe ültetem. - Hallottam Olivia nénit. Azt mondta Karen néninek hogy lehet hogy el kell mennem. - fejét a vállamra hajtja és szorosan bújik hozzám. - Nem szeretsz anya? - könnyektől csillogó szemekkel néz fel rám. - Nagyon szeretlek kicsim. Soha nem engedném hogy elmenj vagy hogy elvigyen bárki. Olivia néni csak össze vissza beszélt. Velem maradsz örökre, ígérem. - mosolygok rá biztatóan de közben dühös is vagyok. Oliviara és Karenre. - Biztos? - szipog és a maciját még jobban magához szorítja. - Ki az én kisbabám? - kérdezem miközben végig simítok az arcán. - Én. - kuncog fel. - Bizony. Te vagy az én kisbabám. Nagyon szeretlek kislányom. Ezt tudnod kell. - ölelem magamhoz. Még csak négy éves de tudom hogy a korához képest mindet megért már. - Én is szeretlek anya. - mosolyodik el végre ő is. - Ajánlom is mert megeszlek. - az ágyára döntöm és csikizni kezdem. - Anya ne! - visít fel nevetve. - De! De! Megeszlek. - játékosan hajolok hozzá és úgy teszek mintha tényleg meg akarnám enni, közben a csikizést abba sem hagyom. - Anyuci ne egyél meg. - nevet. Apró kezeit a hajamba vezeti és próbál eltolni. - Jól van. Nem eszlek meg. - elengedem és felnevetek. - Gyere reggelizi. - felállok és az ölembe emelem. - Mi a reggeli? - kérdezi miközben a konyhába sétálunk. - Epres palacsinta. - leültetem az egyik székre és rögtön elé is teszem az ételt. Örülök mert kivételesen sikerült összehoznom egy finom reggelit. Nem erősségem a főzés és a sütés, de ez most kifejezetten finom lett és tudom hogy Katie is szereti. - Nyamiii. - boldogan veszi kezébe a villáját és enni kezd. - Mindjárt jövök. - elé teszem a bögre kakaóját és végig simítok a haján majd Olivia szobája felé sietek. - Örülök hogy mind a ketten itt vagytok. - lépek be a szobába ahol Karen is jelen van. - Megköszönném ha legközelebb nem a négy éves kislányom előtt tárgyalnátok ki hogy mi lesz a sorsa. - vetem oda nekik dühösen. - Miről beszélsz? - kérdez vissza Olivia értetlenül. - Arról beszélek hogy az előbb Katiet a szobájában találtam ahol sírt mert azt hitte hogy el kell mennie innen. - emelem meg a hangom. - Nyugodj meg Sel. Nem tudtuk hogy hallja. - Karen próbál nyugtatni kevés sikerrel. - Nem érdekel. Nem akarom hogy Katie bármit is érzékeljen abból hogy mi történik körülötte. Jövő héten lesz a tárgyalás és én nem adom fel. Nem vehetik el tőlem a lányomat. - jelentem ki határozottan. - Azért én a helyedben nem lennék ennyire maga biztos. - jegyzi meg Olivia halkan. - Hogy mondtad? - fordulok felé. - Selena! Attól hogy van egy ügyvéded még semmi sem biztos. A szüleid bármire képesek. Félek hogy te veszítesz. - suttogja. - Az nem fog megtörténni. - kiáltok rá. Túl reagálom a helyzetet én is tudom de az igazság az hogy rettegek a tárgyalástól. Olivianak igaza van, nem lesz egyszerű és benne van a pakliban hogy én veszítek de erre gondolni sem merek. Bele halok ha elveszítem Katiet. - Mi is reménykedünk abban hogy a szüleid ellen dönt a bíró. - Olivia feláll közelebb sétál hozzám és átölel amihez Karen is csatlakozik. - Nem tudom lányok. Félek. - zokogok fel. - Ez érthető. És minden tiszteletem a tiéd hogy ilyen erős vagy. Nem mindenki bírná ki. - mondja Karen. - Minden anya kibír bármilyen gyötrelmet ha a gyereke a tét. - jegyzem meg. - Nem minden anya. Csak a kivételesen jó anyák. - mosolyodik el Liv. - Vegyük alapul a te anyukádat. Nézd meg mit művel. Ellened pereskedik. - teszi hozzá halkan. - Igazad van. - bólintok. - Oh te jó ég már ennyi az idő? Elkésünk az oviból. - Karen kapkodva siet ki a szobából. - Basszus tényleg. - rohanok a konyhába ahol Katie még mindig a kakaóját szürcsölgeti. - Nem ittad még meg? - kérdezem kedvesen. - Meleg. - teszi le a poharat. - Gyere felöltözünk, addig hűl egy kicsit. - az ölembe kapom majd a szobájába sietve gyors mozdulatokkal öltöztetni kezdem. - Anya az nem arra a lábamra való. - nevet fel amikor a jobb cipőjét a bal lábára próbálom ráadni. - Jaj tényleg. - nevetem ki én is saját magamat. De végül sikerül Katiet felöltöztetnem. - Gyere picur indulunk. - Karen már a nappaliban vár minket. - De a kakaóm. - Katie a konyha felé mutat. - Majd az oviban kapsz másikat. - Karen az ölébe veszi és az ajtó felé indul vele. - Anya nem adott puszit. - Katie felém nyújtózik. - Szeretlek angyalkám. - gyors, cuppanós puszikkal halmozom el az arcát. - Szia anyu. - integet majd Karenel el is tűnnek az ajtó mögött. - Ez egy durván húsz perces késés lesz. - jegyzi meg Liv. - Még jó hogy Karen az óvónő. - kuncogok és Katie itt maradt kakaójába kortyolok. - Ja, de képzeld el a többi ovist miközben a kedvenc óvónénijüket várják. - Liv nevetve ül le a konyhapulthoz. - Szegénykék. - mosolyodok el. - Na és te felkészültél a ma estére? - vált hirtelen témát. - Mire is kellett volna felkészülnöm? - kérdezek vissza. - Harry ma már bent lesz a klubban. - közli amit már én is tudok. Az egy héttel ezelőtt történtek óta nem láttam őt aminek örültem. Üzleti ügyeket intézett amit persze el tudok képzelni. Nyilván egyik sem legális de ez nem is az én dolgom. Csak élveztem hogy egy hétig nem kellett őt látnom és addig is békén hagyott. - Már megkapta amit akart. Lefeküdtem vele, szerintem ezek után békén hagy majd. - vonom meg a vállam és tényleg ebben bízok. - Hallottam tegnap amikor Liam beszélt vele. - Olivia halkan kezd el beszélni. - És? Ez engem mit érdekel? - felállok és a pulthoz lépve mosogatni kezdek. - Nekem úgy jött le a beszélgetés hogy rólad beszéltek. Persze csak Liam részét hallottam de többször is elhangzott a neved. - vonja meg a vállát. - Rólam beszéltek? És ezt csak most mondod? - háborodok fel. - Nem akartalak felzaklatni ahogy most sikerült is. Nem tudom mit mondtak rólad. Liam tájékoztatta Harryt hogy éppen mit csinálsz. Aztán úgy tette le a telefont hogy Harry ne aggódjon majd ő szemmel tart téged. - beszél tovább. - Szemmel tart? Bassza meg nem vagyok a tulajdona. Hagyjon békén. - a tányérokat szinte dobálom, csoda hogy egyik sem törik el. Felháborít és elkeserít hogy ilyen képtelenségbe cseppentem bele. - Nem hiszem hogy Harry békén fog hagyni téged. - Olivia mögém lép és átölel. - Nem leszek a cafkája. - csóválom a fejem. - Én csak annyit kérek Sel, hogy legyél nagyon óvatos. Tudjuk hogy Harry és az emberei nem tisztességesek. - Liv még finoman is fogalmaz. - Nem tisztességesek? - nevetek fel gúnyosan. - Bűnöző az összes. És én nem akarok ilyen körökben mozogni. - jelentem ki. Félek tőle, tőlük és attól amit tehetnek. Rettegéssel tölt el ha csak a közelemben vannak. Azt hiszem ez soha nem is fog változni. - Louis is éppen olyan mint Harry. - sóhajt fel Liv és én azonnal rá kapom a tekintetem. - Bántott? - aggódva teszem fel a kérdést.

- Nem, vagyis nem mondhatnám hogy bántott, de nagyon nyomul. A tudtomra adta hogy addig nem nyugszik amíg meg nem kap. És mocskos szája van. - Liv elpirulva mesél. Meglep mert ő nem az a típus aki szégyenlős lenne bármilyen témáról is van szó. - Hogy érted azt hogy mocskos szája van? - kérdezem értetlenül. - Hát...öhm...részletesen elmondta hogy mit is csinálna velem. - zavartan mosolyog. - Nem úgy tűnsz mint akit ez zavar. - nevetek fel. - Most mit játsszam meg magam? Rohadt dögös és szexi és minden. Tudod hogy imádom a rosszfiúkat. - vigyorog. - Tudom, csak azért te is legyél óvatos. - komolyodok el. - Miattam ne aggódj. Nem adom magam könnyen. - kacsint rám. - Abban biztos vagyok. - bólogatok nevetve. - És szabad tudni részleteket? - kíváncsiskodok. - Miről? - teszi az értetlent. - Miket mondott? - sürgetem. - Hidd el nem akarod hallani. - rázza a fejét és a szobájába sétál de én nem adom fel, ezért követem. - Na! Mond már! - huppanok le az ágyára. - Sel, ne már.  - nevet. - A legjobb barátnőd vagyok. Követelem hogy avass be. - mondom játékos szigorúsággal. - De ez...ez...olyan...ahw. - az ágyra dől és fejére húzza a párnáját. - Úristen. Te tényleg zavarban vagy. - nevetek jókedvűen. - Még sosem láttalak ilyennek. - lököm meg finoman. - Mert tényleg zavarba ejtő az amiket mondott, vagyis az ahogy mondja. Louis egy nagyon, nagyon rossz fiú. - kuncog még mindig a párnája takarásában. - Akkor büntesd meg. - csapok a fenekére játékosan. - Persze! Bőrszerkóban, korbáccsal. Nem? - már alig kap levegőt a nevetéstől. - Miért? Louis erre bukik? - kérdezek vissza. - Dehogy. Hülye vagy? - most ő lök meg engem így a padlón landolok. - Nem vagyok hülye. De te nem mondasz semmit, így nekem kell találgatnom. - mászok vissza az ágyra. - Imádlak Sel! De ez akkor sem tartozik rád. - csóválja a fejét. - Szerelmes vagy? - teszem fel neki a nagy kérdést. - Mi? Dehogy. Tudod hogy ennél nekem több kell ahhoz hogy szerelmes legyek. De azt nem tagadom hogy Louis bejön nekem külsőre és belsőre is. - mondja teljesen őszintén. - Szóval akkor nagy esély van rá hogy a mocskos gondolatai veled kapcsolatban hamarosan megelevenednek? - nevetek fel. - Talán. - vonja meg a vállát egyszerűen. - Hűha Liv. - bólintok. - Most mi van? Semmi jónak nem vagyok elrontója. És ha Louis csak fele annyira jó az ágyban mit ahogy én azt gondolom róla akkor már megérte. - gondolkodik hangosan. - Ezek szerint már álmodozol róla. - cukkolom tovább. - Nem álmodozok róla. De miután felvázolta nekem hogy milyen módon elégítené ki a vágyaimat és hogyan használna engem az ágyban...hát volt pár erotikus álmom vele. - végre részleteket árul el és én kíváncsian hallgatom. - Erotikus álmok mi? - vonogatom a szemöldököm vigyorogva. - Rossz vagy Sel. Nagyon rossz. - mosolyog de közben a fejét csóválja. - Hát neked legalább szerencséd van. Tetszik neked Louis. - vonom meg a vállam. Nem akarom elrontani a kedvünket, de akaratlanul is eszembe jut hogy én eddig olyan férfiakkal voltam akikkel nem is akartam. Ott volt Mark, aztán Harry. Azért titokban én is vágyok egy olyan kapcsolatra ahol nem áldozatként szerepelek. - Harry is elég jó pasi. - jegyzi meg Liv de rögtön el is hallgat. - Jóképű igen. - bólogatok. - De mint ember...egyáltalán nem jó. És most nem csak arról van szó hogy maffia vezető vagy tudom is én hogy mi. De valahogy félek tőle, a kisugárzása és a megjelenése is félelmet kelt bennem. Erőszakos, akaratos és parancsoló. - mondom el őszintén a véleményem. - Soha nem tudnám szeretni. - jelentem ki határozottan. - Nem is kell. Bízom benne hogy békén hagy téged. - Liv vigasztal és én is ezt remélem...