6. Rész: Nincs más választásom

" A pénz nem boldogít,

viszont pénz nélkül kedvedre válogathatsz a nyomorúságok között..."

~ Selena Rose Moreno ~

Azok után hogy tegnap megtudtam hogy a saját szüleim készülnek elvenni tőlem a lányomat, kellett egy kis idő hogy lenyugodjak. El kellett gondolkodnom azon hogy mit is mondok nekik, nem állíthatok be hozzájuk csak úgy, főleg hogy Katie születése óta nem is láttam őket, annak pedig már több mint négy éve. Rendeznem kellett magamban az érzéseimet amik még a múltban történtek miatt kavarogtak bennem és rá kellett jönnöm hogy felnőttként kell kezelnem ezt a helyzetet. Nem hagyhatom hogy a szüleim elvegyék tőlem a kislányom. Tegnap este már úgy feküdtem le aludni hogy elszánt és határozott voltam, most viszont hogy itt állok az útszélén, a ház előtt ami egykor még az otthonom volt, ahol felnőttem és ahová ezernyi sőt millió emlék köt, már nem érzem magam annyira erősnek. Az emlékek egymás után rohamoznak meg. Nézem a kis fehér kerítést ami körbe öleli az egész házat, emlékszem amikor tíz éves koromban hazáig kergetett két kóbor kutya és a nagy menekülés közben próbáltam átugrani a kerítésünket de helyette csak átestem rajta, kidőlt az egyik oszlop. Emlékszem anyám mennyire megszidott, de apa, ő csak mosolygott és azt mondta segíthetek neki helyre hozni. Tekintetem a rózsabokrokra téved, szinte látom magam előtt ahogy anyám megmetszette őket és mosolyogva mesélte hogy ez volt az édesanyja kedvenc virága és hogy az övé szintén a vörös rózsa, a vicces az egészben hogy az én kedvencem is ez a virág. Nevetséges de ezekben a pillanatokban visszavágyok a gyerekkoromba. Hiányzik a gondtalan élet, amikor még csak az volt a legnagyobb problémám hogy milyen jegyeket kapok a suliban. Most viszont, már tudom hogy a felnőttkor szívás, egy hatalmas átverés. Gyerekként arról ábrándozol hogy milyen jó lesz majd felnőttként, senki nem parancsol neked és magad ura leszel. Sajnos csak akkor jössz rá hogy mekkorát tévedtél amikor már felnőtt vagy. Én jelenleg mindent megtennék azért hogy újra kislány legyek, ne egy nő aki napról napra szembesül a világ romlottságával és a férfiak mocskos igényeivel. Gyűlölök kiszolgáltatott lenni. Remegő végtagokkal indulok meg a ház felé, ujjaim végig futnak a kis fehér kerítésen, elmosolyodom majd tovább sétálok a piros ajtóig amin kettőt kopogok és várom hogy ajtót nyissanak. Csak pár perc és az ajtó kinyílik. - Selena? - apám meglepetten néz rám és mögötte anyám is megjelenik. - Sziasztok! Azért jöttem hogy Katieről beszéljünk. - mondom halkan. Furcsa annyi év után újra látni a szüleimet. Annyira idegenek számomra. - Nincs miről beszélnünk. Takarodj a házunkból. - anyám indulatosan lép fel ellenem. Apám tartja vissza. - Az ügyvédünk majd felkeres. Katie hamarosan velünk lesz. - apám intézi felém a szavait. - Azt felejtsétek el. Katie az én lányom. - azonnal robban bennem a düh. - Szégyelld magad. Mi lett belőled? Egy klubban kelleted magad. Az a gyerek nem ilyen anyát érdemel. - anyám szid továbbra is. - Nem volt más választásom miután kidobtatok terhesen. - vágok vissza neki. - Nem érdekelnek a sérelmeid. Nem hagyom hogy az unokám melletted nőjön fel. Nem tudsz neki példát mutatni. Nézz magadra. Szégyenlem hogy a lányom vagy. - megvetően néz rám. - Te neveltél. Ha nem vagy elégedett az eredménnyel akkor inkább magadban keresd a hibát. Ne bennem. - vágok vissza neki. - Takarodj! - üvölti a szemembe. - Azonnal vagy hívom a rendőrséget. Ez egy rendes környék. A magad fajtáknak nincs itt keresni valója. - anyám hangjából tisztán kivehető a gyűlölet amit irántam táplál. És ez fáj. Ennyi év után is fáj hallanom mennyire utál. - Megyek. De tudjátok hogy nem adom fel harc nélkül. A bíróságon találkozunk. - hátat fordítok nekik és már csak az ajtó csapódást hallom amikor kilépek a kiskapun. Sajnos nem úgy alakult ez az egész ahogy azt elterveztem. Tehát nincs más választásom, keresnem kell egy ügyvédet aki képvisel és aki eléri hogy a szüleim ne vegyék el tőlem Katiet. Nehéz csatába indulok mert sem anyám, sem pedig apám nem az a típus aki könnyen feladja a harcot. Szerencsére tegnap kaptam egy címet. Állítólag jó ügyvéd, megbízható és elég jól ért a munkájához.

A szüleimtől távozva azonnal taxiba ülök és az adott címre indulok. Magam sem tudom még hogy mi lesz. Egyenlőre csak próbálkozok. Alig negyed órával később a taxi megáll egy magas épület előtt és én ahogy rendeztem a számlát, kiszállok. Lassú lépésekkel közelítem meg az épületet majd csengetek. - Igen? - a kaputelefonból jön a hang. - Jó napot. Én Selena Moreno vagyok és az ügyvédúrral vagyis Dr. Bruce Davisonal szeretnék beszélni. - halkan beszélek de úgy hogy értse amit mondok. - Mr. Davison elfoglalt, nem tudja fogadni. - a titkárnő elsőre elküld. - Kérem. Nagyon fontos. - kezdek el könyörögni. - Rendben. Lemondták az egyik találkozót. Egy óra múlva jöjjön vissza. - közli kicsit sem kedvesen. - Rendben. Köszönöm. - mosolyogva köszönök el. Az egyik közeli kávézóba telepedek le, hogy megvártam amíg letelik az egy óra. Ez az idő pont elég arra hogy kigondoljam mit is fogok mondani. Egy órával később ismét a kaputelefont nyomom meg és a titkárnő be is enged majd azonnal az ügyvéd irodájába vezet. Egy idősebb férfi fogad. - Jó napot. Ön Bruce Davison? - teszem fel a legnevetségesebb kérdését a világon. - Igen. Ahogy azt a névtáblán is láthatja ami az asztalomon van. - mutat az említett tárgy felé. - Elnézést csak zavarban vagyok. - szégyenlősen mosolygok rá. - Selena Moreno vagyok és szeretném felfogadni. - közlöm azonnal a lényeget. - Először talán mondja el hogy milyen ügyben. - mind ketten leülünk. Ő a székébe míg én a fotelba. - A szüleim el akarják venni tőlem a kislányom. Már beadták a keresetet a bíróságon és ügyvédre van szükségem. Nem vehetik el tőlem. - könnyek gyűlnek a szememben. - Nézze Miss Moreno. Hány éves ön? - teszi fel a kérdést. - Huszonkettő. Tudom fiatalon szültem, de nem ez a lényeg. A szüleim nem vehetik el a lányom. - beszélek tovább. - Szívesen vállalom az ügyét. De tudja hogy mennyibe kerül egy ilyen ügy? - érdeklődik. - Mondja meg mennyit kér. És én összeszedem valahogy. - bólogatok a szavaimra. - Százezer dollár. - közli. Az állam majdnem a padlót súrolja. Álmomban sem volt még ennyi pénzem. - Öhm...- keresem a szavakat. - Ne raboljuk egymás idejét Miss Moreno. - mutat az ajtó felé. - Megszerzem a pénzt. - vágom rá azonnal. - Akkor jöjjön vissza ha magánál lesz. - mondja komolyan. Látom rajta hogy nem is érdekli az egész. De nekem szükségem van rá. Ezért akadékoskodás nélkül távozok és a következő cél felé sietek, ami nem más mint a bank. Kölcsönt kell felvennem, másképpen nem lesz pénzem. Azonban már az információs pultnál szembesülnöm kell azzal hogy hiába próbálkozok. Nincs vagyontárgyam, sem ingatlan, sem autó, se semmi amire felvehetném a hitelt. A fizetésem pedig nem elég fedezet. Kétségbeesetten hagyom el a bankot és veszem magamhoz a telefonom. - Liv! - sírok fel amikor felveszi. - Mi a baj? - aggódva kérdezi. - El fogom veszíteni Katiet. - zokogok kétségbeesetten és reményvesztetten. - Mi történt? - kérdezi sürgetve hogy magyarázzak el neki mindent. - A szüleim továbbra is Katiet akarják, felkerestem az ügyvédet akinek a számát megkaptam de százezer dollárt kér azért hogy képviseljen. Eljöttem a bankba de nem adnak hitelt. Nem tudom mihez kezdjek. - hadarom miközben feszülten a hajamba túrok. - Sajnálom Sel. Tudod hogy én adnék de ennyi pénzem nekem sincs. - suttogja fájdalmasan. Tudom hogy neki is fontos ez az ügy. - Tudom Liv de ez az én problémám. Nem tudom, mit teszek jelenleg eladnám a lelkem is az ördögnek ha adna százezret érte. - sóhajtok fel és ekkor jut eszembe a megoldás. - Úristen Liv. Tudom honnan lesz meg a pénz. - sikítok fel, bár nem a boldogságtól. - Mond már. - sürget. - Harry! - mondom ki egyszerűen mert tudom hogy Liv már ebből tudni fogja hogy mire gondolok. - Nem feküdhetsz le vele pénzért. - emeli meg a hangját a vonal másik végén. - Nincs más választásom Liv. Én sem akarom de kell a pénz. És Harry azt mondta hogy hajlandó lenne fizetni egy éjszakáért. Annyit kibírok. - próbálom Livet meggyőzni pedig ez az én döntésem és én már döntöttem. - Selena, ne tedd. Kérlek. - szinte könyörög. - Katieért muszáj megtennem. Most le kell tennem. Szia. - köszönök el és bontom a vonalat. Ez az egyetlen esélyem. Csak remélni merem hogy Harry ajánlata még érvényes. Kell a pénz, nagyon! A Velvet Club felé indulok ami csak pár saroknyira van és útközben próbálom magam meggyőzni arról hogy sikerülni fog és hogy Katieért képes leszek megtenni, bármennyire is undorodom az egésztől. Nem akarom Harryt, nem akarok vele ágyba bújni, de ha ezzel megszerzem a pénzt az ügyvédre, akkor megteszem...