5. Rész: Negyed millió dollár

" Egy szülőnek nem szabad elhagynia a gyerekét,

akkor sem ha kényszerítik rá. "

Egy hónappal később...

~ Selena Rose Moreno ~

Az ágytámlának dőlve figyelem, ahogy Mark maga elé meredve játszik a whiskys üveg szájával, néha-néha a szája elé emelve azt, aztán vissza, mintha csak nem tudná eldönteni, szüksége van e még egy újabb húzásra, azonban valahányszor azt hiszem, hogy az az utolsó, mindig eggyel kevesebb korty van az üvegben. Fogalmam sincs mennyi idő telhet el, mire szépen lassan leteszi maga mellé, és a távolba meredő tekintetét is sikerül felém emelnie, egy átható pillantás kíséretében. Mint mindig most is részeg, ami már megszokott tőle. - Gyere ide. - megragadja a kezem és magához ránt. Undorodom tőle mint mindig, de tudom hogy ha nem teszem amit mond akkor én szenvedem meg a következményeit. Liv és Karen tanácsára sem hallgattam, nem hagytam el Markot pedig tudom hogy amikor legutóbb elutazott pár napra akkor is az egyik ribancával volt. Tisztában vagyok azzal hogy számtalan nő fordul meg az ágyában és bár én vagyok a gyereke anyja, engem sem tekint többnek csak egynek a sok közül. - Ünnepelek, baby. - alkoholos lehelete megcsapja a szám majd vadul csókol, szinte tépi ajkaival az enyémet és kissé meg is harapja. Fájdalmasan felszisszenve húzódok el tőle és a szemébe nézek. - Mit ünnepelsz? - kérdezem halkan. - Rengeteg pénzhez jutottam. - mondja elégedetten. - Honnan szerezted? - érdeklődök tovább. - Majd megtudod baby, de nem most. - csóválja a fejét. - Ezt nézd. - lehajol az ágy mellé és egy fekete táskát emel fel közénk az ágyra. Lassan kinyitja és elém tárul a tartalma. - Mark. Honnan szerezted ezt a rengeteg pénzt? - teszem fel ismét a kérdést, hiszen itt van a szemem előtt. - Mondtam hogy majd megtudod. - dühösen néz rám, nem szereti ha kíváncsiskodok ezért inkább el is engedem a témát. - Negyed millió dollár. - belemarkol a pénzbe és szétszórja az ágyon. A táska egész tartalma rövidesen alattunk hever. - Esetleg megadhatnád azt a pénzt amit múltkor elvittél tőlem. Katienek kell egy két új ruha. - jegyzem meg. - Nem kell neki új ruha, vagy ha mégis akkor az már nem a te gondod. - feleli Mark amivel meglep és nem is értem miért mondja ezt. - Miről beszélsz? - kérdezek vissza. - Megmondtam hogy ne kíváncsiskodj. - végig dönt az ágyon és fölém mászik. - Árt a szépségednek. - a nyakamba csókol. Tudom hogy mire készül és már most kiráz tőle a hideg, nem akarom hogy hozzám érjen de engednem kell neki. Ő irányít. Éppen a bugyimtól szabadít meg amikor rezegni kezd a telefonom. Hálásan pillantok a készülék felé ami megmentett Mark kegyetlen játékától. - Fel kell vennem. Olivia hív. - lassan kimászok Mark alól aki újra a whiskys üvegért nyúl. - Igen? - veszem fel sietve a mobilom. - Szia Sel. Tudom hogy Marknál vagy, de haza kellene jönnöd. - mondja aggodalmas hangon. - Miért? Baj van? Katievel van valami? - azonnal félelem uralkodik el rajtam. Ma Karen és Liv vigyáznak rá, mert engem Mark ide rendelt magához. - Egy hölgy van itt. Veled akar beszélni. Hivatalos ügy. Azt mondta hogy Katieről van szó. - feleli Olivia. - Rendben, azonnal megyek. - kapkodva teszem le a telefont majd öltözni kezdek. - Hé! Hová készülsz? - Mark ránt vissza maga mellé az ágyba. - Haza kell mennem. - tolom el magamtól finoman. - Baby, azért hívtalak ide hogy ma a kedvemre tegyél. Tudod jó ideig nem leszek a városban. - teljes testével fekszik rám. - Mi? Miért? - értetlenül nézek rá. - Nyaralni megyek az egyik jó barátommal. Most hogy ennyi pénzem van, megtehetem. - nevet fel. - De ne aggódj, két vagy három hét és visszakapsz. - simít végig a melleimen. - Az a jó barátod, egy nő, igaz? - vonom kérdőre, magam sem tudom hogy miért, hiszen nem érdekel. Csak az dühít hogy az én pénzemet elvette, a saját lányára nem költ, de ribancokra igen. - Féltékeny vagy? - gúnyosan nevet fel. - Nem. Egyáltalán nem. - rázom meg a fejem és próbálom magamról lelökni de nem engedi. - Na tedd szépen szét a lábad, aztán mehetsz. - erőszakosan csókol meg és kezeivel szét is feszíti a combjaimat. Tudom hogy fontos ügyben keresnek otthon ezért nem húzhatom az időt. Könnyebben szabadulok ha hagyom magam. Ezért csak hagyom hogy Mark ismét kedvére használjon. Nem ellenkezek, abban bízva hogy előbb szabadulok tőle. És nem is kell sokat szenvednem, az alkohol megtette nála a hatását és egyébként sem szokott neki sokáig tartani, így alig tíz perc alatt végez is és én végre öltözködni kezdek. - Három hét múlva találkozunk. - szól utánam miközben én kilépek a lakása ajtaján. Nem felelek neki semmit csak a kijárat felé sietek és leintek egy taxit. Negyed órával később a lakásunk előtt szállok ki a taxiból, kifizetem a sofőrt és szinte rohanva közelítem meg az épületet.

A lépcsőn kettesével veszem a fokokat míg a harmadik emeletre nem érek, hiszen a mi lakásunk ezen az emeleten van. A táskámból könnyedén veszem elő a kulcsot és nyitom ki az ajtót. - Végre itt vagy. - Karen aggódó tekintetébe ütközöm. - A nappaliban van Oliviaval. - utal a nőre aki engem keres. - Katie? - kérdezem halkan. - Alszik. - feleli Karen miközben a nappaliba kísér. - Elnézést a késésért. Selena Moreno vagyok. - mutatkozok be az ismeretlen hölgynek aki a negyvenes évei végén járhat. - Üdvözlöm Miss Moreno. A nevem Jane Winslet. A gyermekelhelyezési és gyámhatósági hivataltól jöttem. - kezet fog velem majd mindannyian helyet foglalunk. Jane a fotelban ül, míg én Karen és Liv között a kanapén. - Elnézést, de nem értem hogy miért is jött. - szólalok meg feszülten. - A szülei kérvényt nyújtottak be azzal kapcsolatban hogy Katherine Pendel az ő felügyeletük alá kerüljön. - mondja hivatalos hangon, én azonban teljesen magamba zuhanok. A szüleimről évek óta nem hallottam és most Katiet követelik. Semmit nem értek. - És ezt megtehetik? - teszi fel a kérdést Olivia. - Igen. Ha a kislány nem megfelelő környezetben nevelkedik. - bólint Jane. - De mindene megvan. - állok fel indulatosan. - Nyugodj meg. - Karen próbál csitítani. - Miss Moreno. Azért jöttem ide hogy lássam hogy a kislány milyen körülmények között él, annyit elárulhatok hogy a lakással semmi baj. Rend van és tisztaság. Azonban nyugtalanító hogy Katie nem családban nevelkedik, ön a barátnőivel él itt. A kislánynak ez nem biztos hogy jó. - Jane bővebben kifejti a véleményét. - Ezen kívül az is ön ellen szól hogy egy éjszakai klubban dolgozik. - teszi hozzá. - Igen, de csak pultos vagyok. - vágok vissza. - Értesüléseim szerint a szülei képekkel tudják bizonyítani hogy ön ott táncol és ezt a bíróságon is be fogják mutatni. - feleli kimérten. - Tessék? - szinte felsikítok. Egyetlen egyszer táncoltam azon a rohadt helyen és most emiatt elvehetik a lányom? Nem, nem. Azt nem hagyom. - Katienek van apja is. - szólalok meg ismét. - Ön ezek szerint nem tud még róla. - sóhajt fel Jane. - Miről kellene tudnom? - kérdezek vissza zavartan. - Nálam van egy hivatalos papír amelyen Mark Pendel aki a kislány édesapja, aláírásával megerősítette hogy lemond minden szülői jogáról a nagyszülők javára. - közli Jane. Most tudatosul bennem hogy honnan vette Mark azt a sok pénzt. A szüleim fizettek neki. Livnek igaza volt, Mark az első adandó alkalommal eladta a saját lányát. - Az a rohadék. - Liv dühöngve áll fel és inkább kivonul a konyhába. - Sajnálom Miss Moreno. - Jane indulásra készen áll fel és felém nyújtja a kezét. - Árulja el kérem...- sírva nézek a szemeibe. - Tehetek valamit azért hogy a lányom velem maradjon? - kérdezem kétségbeesetten. - Szerezzen egy jó ügyvédet. A szülei elszántak. - mondja kedvesen miközben kezet rázunk. - Köszönöm hogy ide fáradt. - kísérem az ajtóhoz. - Nézze Miss Moreno. Én is anya vagyok. És tudom hogy egy gyermeknek az anyja mellett a helye. Kérem szedje össze magát és harcoljon. - jegyzi meg. Tudom hogy a munkája miatt ilyet nem mondhatna most még is ezzel bátorít és ez jól is esik. - Köszönöm. Úgy lesz. - bólintok majd becsukom mögötte az ajtót. - A kurva életbe. - vonul ki a konyhából Liv dühöngve. - Vén szemétládák. - szinte őrjöng a szüleimet szidva. - Liv. - szólok rá. - Ne védd őket és Markot se. - dühösen néz a szemembe. - Megmondtam hogy ez lesz. Eladta Katiet. - bemegy a szobájába és becsapja az ajtót maga mögött. - Sajnálom Sel. Mihez kezdesz most? - Karen ölel magához. - Először felkeresem a szüleimet. Beszélek velük, aztán majd...meglátom hogy mire jutok. - sóhajtok fel. - Nagyon remélem hogy Markal ezek után végeztél. - Liv lép ki a szobájából. - Igen. Ezek után biztos lehetsz benne hogy végeztem vele. - bólintok és az elhatározásom szikla szilárd. Katie volt az egyetlen ami hozzá kötött de most hogy ő lemondott róla, Mark többé már nem része az életemnek...