15. Rész: Kényszer

" Félelem, árulás, harag és kétségbeesés: 

ezek a legerősebb érzések, 

a többi halvány árnyék csak. "

Dan Wells

Ajánlott Zene: Sam Smith - Too Good At Goodbyes

~ Selena Rose Moreno ~

Belenézek a zöld szempárba amiben nem látok semmit. Éhesen figyel engem. Tudom hogy Harrynek tetszik a látvány miközben tekintete végig vándorol a testemen amit most egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruha fed.. Irtózom még a gondolattól is hogy mostantól akkor ér hozzám amikor akar. Alig húsz perce mondtam ki a "boldogító igent" ami engem mégis csak szomorúsággal tölt el. Egy olyan férfihez láncoltam magam másfél évre akit nem csak hogy nem szeretek, de kifejezetten gyűlölök is. A vendégsereg körbevesz minket, én az ígéretemhez hűen megjátszom magam, míg Harry büszkén feszít mellettem. Undorító ez a képmutatás. Ráadásul az itt megjelent több száz vendég közül csak kettőt ismerek Karent és Livet, na meg persze Harry néhány emberét. Fojtogat ez az egész. Nem akarok itt lenni, de meg kell tennem amit Harry kér, mert így Katie újra velem lehet. - Rögtön jövök. - Harry elszakad tőlem hogy egy idősebb férfivel félre vonuljon beszélgetni. A ház felé indulnak és most egy pillanatra megkönnyebbülök hogy Harry távol van tőlem. Egyedül bolyongok az emberek között míg egy erős kéz meg nem ragad. 

- Selena? - hallom a nevem és ahogy megfordulok egy ismerős arcot látok. Bár a nevét nem tudom felidézni, csak emlékeimből táplálkozva idézem fel a férfit aki számtalanszor járt a klubban Harrynél. - Vagy szólítsalak ezentúl Mrs. Stylesnak? - teszi hozzá mosolyogva. - Nem. A Selena megfelel. Önben ki tisztelhetek? - kérdezem udvariasan, a szerepemből ki nem esve. - A nevem Igor Stravinsky. - mutatkozik be majd ismét a kezemért nyúl amire csókot hint. Megborzongok az undortól de jól leplezem. - Szabad egy táncra? - kérdezi de már húz is a parkettre. Egy lassú dal szól éppen így kihasználva magához von, szerencsére azonban udvariasan érint csak. - Harry bandájának a tagja? - teszem fel hirtelen a kérdést. Igor azonnal felnevet és lenézően pillant rám. - Ezt nem így mondjuk kedvesem. Harrynek nincs bandája. Ez egy szervezet amit ő vezet és aminek most már te is a tagja vagy. - magyarázza el halkan. - Én nem vagyok a tagja. - ellenkezek azonnal. - A vezérünk felesége lettél, azt gondolom hogy így az egyik legértékesebb tagjává váltál. - vitatja a meglátásom. - Másfél év múlva úgyis elválunk. Gondolom erről már tudott. - jegyzem meg halkan. - Nem. Nem tudtam. - őszinte meglepettség látszik az arcán. - Harry megígérte hogy másfél év után elválunk. Ő zöldkártyát kap, én pedig visszakapom a lányom. - magyarázom el hogy értse. - Úgy látom hogy valamivel nem vagy tisztában. - sóhajt fel. - Bár Harry a vezetőnk, ettől függetlenül őt is kötik a szabályok. A szervezetből csak egy módon lehet kijutni. - beszél komolyan miközben tovább táncolunk. Lassú léptekkel a ritmusra. - Hogyan? - kérdezem kíváncsian. Igor elmosolyodik, gonosz vigyorral az arcán hajol a fülemhez. Ajkai a bőrömet érintik. - Hullazsákban. - suttogja szinte hang nélkül. Ijedten lépek el tőle és úgy nézek rá. - De Harry megígérte...- hebegem félénken. - Akkor hazudott. - jelenti ki határozottan. - A szervezet árulásnak venné és lázadás törne ki. Harry ezt nem kockáztatná. Ismerem már a fiút. - Igor elégedetten vigyorog, tudja hogy ez engem mélyen lesújt. - És ha lelépek? - kérdezem keresve a kiutat ebből a szorult helyzetből. - Akkor addig üldözünk amíg meg nem találunk. - Igor keze az arcomat simítja de én azonnal elhúzódom. - Azt ajánlom kedvesem, hogy nyugodj bele a sorsodba. - jegyzi meg szigorúan. - Szemrevaló szépség vagy. Nem csodálom hogy Harry téged választott. - magához húz és újra ringatni kezd a zenére. - Én is szívesen beléd temetkeznék. - ajkai közé veszi a fülem és gyengén ráharap. Nálam pedig ekkor telik be az a bizonyos pohár. Azonnal hátralépek, jelenetet azonban nem akarok rendezni, így észrevétlenül sétálok el a házba vezető lépcső felé ahol időközben már Harry is megjelenik. A tekintete elárulja hogy látta az Igor és köztem történteket, de ez most kicsit sem érdekel. Szabadon sétálok el mellette a házba ahol egy kis magányt találhatok. A vendégek a kertben szórakoznak, így én elbújhatok a nappali csendjében. - Mi a fasz volt oda kint? - Harry indulatosan ront be a nappaliba, kihasználva hogy csak ketten vagyunk. Én azonban nem válaszolok neki, megtört az amit Igor mondott. Kiutat kell találnom. - Válaszolj ha hozzád beszélek. - megragadja a kezem és úgy ránt fel a kanapéról. - Engedj el te vadállat. - lökök rajta egyet de meg sem kottyan neki. - Ha még egyszer Igorral enyelegsz megöllek, világos? - keze a torkomra szorul. Alig kapok levegőt. - Nem enyelegtem vele. - elvékonyuló hangon ejtem ki a szavakat. Harry szorítása enyhül. - Ő ért hozzám és tiszteletlen volt. Ezért hagytam ott. - magyarázkodok míg végül a szorító kezek el is engednek. Levegő után kapok és úgy nézek a férjemre, akit gyűlölök. - Őt nem ölöd meg? - kérdezem gúnyosan. - Ő a szervezet tagja nem ölöm meg, de biztosíthatlak róla hogy méltó büntetést szánok neki. - jelenti ki határozottan. - A szervezetből úgy is csak hullazsákban lehet kijutni, nem de? - feszegetem tovább a határaimat. Kérdőre akarom vonni. - Hogy mondod? - dühösen lép felém ismét. - Igor elmondta az igazat. Az ígéreted amit nekem tettél szart sem ér. - emelem meg a hangom nem törődve a következményekkel. 

- Oh szóval Igor elmondta...és pontosan mit is? - Harry ingerülten méreget. - Azzal hogy a feleséged lettem én is a szervezet tagjává váltam, így kötnek a szabályok. Ha elválunk azt árulásnak veszik. - hadarom el a lényeget. - Ismerem a szabályokat. - jegyzi meg. - És? - úgy tesz mint aki nem tudja mire célozgatok. - Megígérted hogy másfél év után szabadon engedsz. - hajtogatom egyfolytában. - Hazudtam. Most jó? - egyenesen a szemembe néz és a jövőbeli terveim ebben a pillanatban törnek össze. - Nem jó. Kurvára nem jó. Nem fogom veled leélni az életem. - már szinte üvöltök. - Azt teszed amit mondok. - Harry keze az arcomon csattan és én a földre esek. - Felnevelem a gyereked, mindent megadok neki és neked is, te pedig hálás leszel nekem. - fölém áll és úgy néz le rám. - Soha. - tiltakozok. - Hidd el nekem Selena, meg foglak törni. - a hajamba markol és felemel. - Ha szót fogadsz nem bántalak, ha azt teszed amit mondok mindent megadok neked, ruhák, ékszerek, cipők...mindent amit akarsz. Kezet sem emelek rád ha viselkedsz. De amíg ellenszegülsz, ne lepődj meg ha brutális eszközökhöz folyamodok. - magabiztosan beszél, mint egy főnök. - Gyűlöllek. Érted? Felfogtad? Gyűlöllek. - mondom ki undorral a szavakat. - Nem akarok veled élni. - teszem hozzá. - Ez nem akarás kérdése. A feleségem vagy és teszed ami a kötelességed. Rövidesen pedig megajándékozol egy fiú gyermekkel. - kész tervet állít elém. - Te beteg vagy. Nem szülök neked gyereket. - tiltakozok ismét. - De igen. Szülni fogsz. Apám ennyi idősen már apa volt. Trónörököst akarok aki átveszi majd egy nap a helyem. - jelenti ki határozottan. - Nem szülök gyereket a maffiába. Ilyen ember mint te, a legrosszabb apa lehet a világon. A te apád sem lehetett jó ember ha ilyen fia lett mint amilyen te vagy. - szinte köpöm a szavakat. Harryben újra lobban a düh és ismét torkon ragad. - Az apámat te ne vedd a szádra. Most pedig elég a hisztiből. Indulj meg kifelé mint egy boldog feleség vagy esküszöm hogy elintézem hogy soha többet ne lásd a lányod. Értetted? - az utolsó szót az arcomba üvölti. Az egyetlen ami megrémít hogy elveheti tőlem Katiet így csak bólintok és teszem amit mond. Összeszedem magam és boldogságot színlelve, mosolyogva csatlakozok ismét a vendégekhez...