14. Rész: Wedding

" Egy nő számára az esküvő azt jelenti, hogy élete minden szempontból megváltozik. 
Új házba kerül, új nevet kap, új kötelességek várnak rá. 
A házasság azt jelenti, hogy a férfi kiemel egy nőt a többi közül... "

Karen Essex

~ Selena Rose Moreno ~

Magamba roskadva ülök a széken, észre sem veszem az idő múlását. Körülöttem egyre nagyobb a felfordulás. Két napja hagytam el a kórházat és azóta Harry házában kell töltenem minden időmet persze ez az ő akarata. Ma van az esküvőnk napja, még most is alig tudom felfogni hogy képes voltam belemenni ebbe a képtelen és nevetséges egyezségbe. De már nincs visszaút és a szemem előtt egyedül a kitűzött célom lebeg, ami nem más mint hogy visszakapjam a lányomat. - Selena szedd össze magad, rengeteg dolgunk van. - az esküvőszervező zökkent ki a gondolataimból akit alig egy napja ismerek, de el kell ismernem hogy profi munkát végez. Egy nap alatt megszervezni egy háromszáz fős esküvőt nem kis feladat, de ő akadálytalanul szervez le mindent. Én csak sodródom az eseményekkel. - Mit kell tennem? - lassan, kedvtelenül állok fel miközben nézem ahogy a nappali szép lassan elkészül a virágos díszítéssel. Közel harminc ember dolgozik azon hogy ma minden tökéletes legyen. - Először is kérek egy ragyogó mosolyt. - feleli nevetve. - Miért? - sóhajtok fel szemforgatva. - Mert ma van az esküvőd. Ez minden nő életében nagy nap. Életed legszebb napja. - magabiztosan bólogat, de csak ő hisz ebben a nevetséges tündérmesében. Persze nem hibáztathatom, hiszen nem tudja hogy ez az esküvő nem a szerelemre alapul Harry és köztem. - Igen. - széles mosolyt varázsolok magamra hogy legalább látszatra meg legyen a boldogságom. - És most menj és foglald el magad. Délután egy óra körül kell elkezdened készülődni...addig szabad vagy. Javaslom nézd meg az udvart. Gyönyörű. - suttogja majd tovább rohan a konyha felé ahol már a pincérek és a konyhában dolgozók sürögnek forognak. Nem tudok mit tenni, kisétálok az udvarra. Reggel kilenc óra de a nap már most beragyogja az eget. - Hogy lehet ilyen szép idő ezen az átkozott napon? - suttogom magamnak szinte hang nélkül. - Azért a nap hátralévő részében legalább csinálj úgy mint aki boldog. - Harry közvetlenül mögöttem szólal meg és ezzel meg is ijeszt. Minden bizonnyal hallotta a szavaimat, de ez engem kicsit sem érdekel. - Mire ez a nagy felhajtás? Egy év múlva elválunk. - fordulok felé. - Halkabban. - düh csillan a szemében majd körbe pillant. - Anyám megtudta hogy megnősülök. Ne kérdezd hogyan, magam sem tudom. Szóval ide jön. - sóhajt fel gondterhelten. Látszik rajta hogy aggódik. - És? - kérdezem értetlenül. - Anyám nem tudja hogy mivel foglalkozok igazából. - utal a maffiára. - Apám halála óta elítéli ezt az életstílust és valójában soha nem is rajongott azért amit apám tett. - lesüti a szemeit. Szégyenli magát, ez is azt mutatja hogy az édesanyja fontos a számára. - Szóval hazudsz neki? - feszítem tovább az idegeit. - Kérlek Selena. - halkan sóhajt fel. Meghökkenek ahogy a szemébe nézve szégyent látok megcsillanni. - Már csak anyám él a családomból. - suttogja. - Rendben. - szakítom félbe határozottan. - Mi van rendben? - kérdezi meglepetten. - Ha megérkezik, előadom neki a szerelmes nőt aki rajong a fiáért. - ajánlom fel önszántamból, magam sem tudom hogy miért. - Megtennéd értem? - Harry döbbenten pillant rám. - Nem érted. - csóválom a fejem. - Az édesanyádért. - jelentem ki majd faképnél hagyom és elsétálok a kert felé. A látvány csodálatos ahogy a virágok uralnak mindent a hatalmas területen. A vendégekre váró széksorok között sétálva egy pillanatra elkalandozok és arra gondolok hogy valóban tökéletes minden leszámítva magát a vőlegényt. Ahogy haladok előre a virágokkal díszített oltár felé egy idősebb nőt pillantok meg akinek az arcán hatalmas mosoly ragyog miközben a könnyeivel küzd. 

- Hölgyem? - szólítom meg aggódva. - Tessék? - fordul felém ijedten. Valószínűleg nem számított arra hogy valaki észreveszi. - Segíthetek valamiben? - kérdezem lágy hangon a könnyes tekintetét bámulva. - Oh drágám. Semmi baj, csak....ma van a fiam esküvője...azt hittem már nem is érem meg ezt a napot. - meghatódva tekint körbe a virágokkal díszített tájon. Ekkor döbbenek csak rá hogy Harry édesanyjával állok szemben. A szívem szakad meg ahogy rá nézek és sajnálat ébred bennem iránta mert fogalma sincs róla hogy a fia milyen ember is valójában. De úgy érzem nem is az én tisztem erről felvilágosítani őt így inkább úgy döntök hogy ideje felvennem a boldog ara szerepét. - Oh. Ön Harry édesanyja? Annyira örülök hogy megismerhetem. Már sok jót mesélt önről. - hazudok mosolyogva. - Ismeri a fiamat? - érdeklődik. - Igen. Én vagyok a menyasszonya. - mosolygok továbbra is. Az arcára döbbenet ül ki majd elmosolyodik. - Gyönyörű vagy drágám és annyira illesz a fiamhoz. - végig néz rajtam majd újra a szemembe. - És bűbájos vagy. - közelebb lép hozzám, megfogja a kezem végül magához húz és átölel. - Köszönöm. - meghatódva viszonzom a gesztust ami őszinte részemről, jól esik hogy így ismeretlenül elfogad, nem úgy mint a saját szüleim. - Remélem minél előbb megajándékoztok egy unokával. - belém karol miközben sétálni kezdünk a kertben. - Azon leszünk. - bólogatok, persze minden szavam hazugság. - Nekem már van egy kislányom. - közlöm halkan. - Valóban? - meglepetten pillant rám. Csak némán bólintok, félek a reakciójától. - Saját unokámként fogom szeretni. - biztosít róla komoly tekintettel. Máris szeretem ezt a nőt, az a jóság ami belőle árad kárpótol Harry kegyetlenségéért még ha csak egy napot is tölthetek vele. - Hogy hívnak édesem? - simít végig a hajamon. - Selena. - válaszolok mosolyogva. - Az én nevem Margaret. - mutatkozik be ő is. Az idő tovább részét beszélgetéssel töltjük. Mesél az életéről, és persze én is a sajátomról, jócskán kiszépítve a gyötrelmes mindennapjaimat. Az idő szinte elillan és máris azon kapom magam hogy az esküvőszervező a ruhámat igazítja rajtam az öltözőben. A ruha káprázatos, kövekkel kirakott és csipkés, mint egy álom. - Na? Hogy érzed magad a ruhában? - az esküvőtervező lelkesen végzi rajtam az utolsó simításokat. - Mintha nem is én lennék. Nem illik hozzám. - farkasszemet nézek a tükörképemmel. - Ez butaság. Gyönyörű vagy mint egy hercegnő. - lesimítja a fátylam majd az ajtóhoz vezet ami a kertre nyílik. Kint már összegyűlt a vendégsereg, Harry pedig az oltár alatt vár rám. Mély levegőt veszek és kilépek az ajtón. Minden szempár rám szegeződik de én csak egyre tudok figyelni...a velem szemben álló zöld szemekre...