13. Rész: Everybody Lies

 

" Néha csupán ahhoz, hogy az ember erős legyen, 

az a kényszer is elég, hogy muszáj azzá válnia. "

J. R. Ward

~ Selena Rose Moreno ~

- Selena! - ismét hallom, azt a rekedtes keserű hangot suttogni a fülembe akinek a tulajdonosát annyira gyűlölöm hogy azt el sem tudom mondani. Először nem tudom kivenni a szavakat, nem tudok koncentrálni, fázok. - Selena. - a hang lassan erősödik és egyre hangosabban hallom, majd végül sikerül megértenem, azt az egyetlen szót, melyet minduntalan ismétel. A nevemet mondogatja, engem szólítgat. Lassan, de végül kitisztul a fejem, de még mindig hallom a rekedtes hangot. Mozdulni szeretnék, de nem tudok megmozdulni. A hang mellé gépek csipogása társul. A gondolatok cikáznak a fejemben, aztán minden világossá válik. Felrémlik a kép előttem ahogy a kezemben tartottam a nyugtatós dobozt majd annak egész tartalmával mérgeztem meg magam. Lassan kinyitom szemeimet. Először az engem körülvevő fehér falakat pillantom meg, majd a bal oldalamon elhelyezkedő életjeleket ellenőrző gépet. Mocorogni kezdek, muszáj felülnöm, össze vagyok zavarodva. - Selena! - újra hallom a nevem és ahogy a jobb oldalamra fordulok szemben találom magam Harryvel. Igen, ő az akié a rekedtes hang, ő az akit gyűlölök, teljes szívemből. - Mit keresel te itt? Hogy kerültem ide? - hadarom a kérdéseket. - Kedvesebben is üdvözölhetnél. - morogja miközben leül az ágyam melletti székre. - Egyébként a barátnőd Karen hozott be a kórházba miután te véletlenül több nyugtatót vettél be mint kellett volna. - teszi hozzá hasonló hangnemben. - Nem véletlen volt. - suttogom magam elé. - Tudom, de ha megkérdezi az orvos akkor ezt fogod mondani. - utasít ahogy szokott. - Miért hazudjak az orvosnak? - kérdezem értetlenül. - Azért drágaságom, mert ha megtudja hogy öngyilkossági kísérlet volt akkor szanatóriumba küld. Normális emberek nem akarnak meghalni. - kegyetlenül közli a véleményét. - Hogyan jutottál be ide? - kérdezem halkan. Nem akarom hogy itt legyen és nem is értem miért jött. - A nővér beengedett. - vonja meg a vállát. - Csak családtagokat engednek be szóval ne nézz hülyének. - nézek egyenesen a szemébe, le sem tudnám tagadni hogy mennyire nincs kedvem ahhoz hogy vele beszéljek. - Talán azt hiszi hogy a vőlegényed vagyok. - vigyorog önelégülten. - Miért hiszi azt? - hülye kérdést teszek fel. - Mert azt mondtam neki hogy beengedjen. De elég legyen a kérdésekből. - förmed rám. - Menj el Harry. Nem akarom hogy itt legyél. - mondom ki végül az igazságot. - Azért vagyok itt mert van számodra egy visszautasíthatatlan ajánlatom. - vigyorog rám mint ha az előbbi kérésemet meg sem hallotta volna. - Süket vagy? Azt akarom hogy elmenj. Nem érdekel az ajánlatod. - dühösen beszélek hozzá. - Vegyél vissza a hangodból ha velem beszélsz. - feláll és fenyegetően lép közelebb felém. - Nem tudsz megfélemlíteni. Már nincs mit veszítenem. - könnyek gyűlnek a szememben, Katie volt az egyetlen aki életben tartott de őt elveszítettem. Már semmi sincs ami a földön tarthatna. - Hidd el hogy ha akarlak nagyon is meg tudlak félemlíteni. - nevet fel halkan. - Nem hiszem. - elveszetten nézek fel rá. - Katie bár a szüleidnél van azért nem elérhetetlen. - csak utalgat de így is értem hogy mire célozgat. - Hozzá nem merj érni. - hirtelen ülök fel és a zakóját megragadva rántom magamhoz. - A lányomért sok mindenre képes vagyok. - mélyen a szemébe nézek hogy ezzel is tudassam vele hogy mennyire komolyan beszélek. - Úgy viselkedsz mint egy őrült. - lefejti magáról a kezeimet és gyengén ugyan de visszalök az ágyra. - Menj el, vagy hívom a nővért. - fenyegetően nézek rá. - És mit mondasz neki? - nevet fel ismét. Csak jót szórakozik a próbálkozásaimon majd amikor a kezembe veszem a nővérhívót megragadja a kezem és elveszi a készüléket. - Ne szórakozz velem. - sziszegi az arcomba miközben egyik kezével a hajamba markol és erősen tart. - Segíteni fogsz nekem és cserébe én is segítek visszakapni a lányod. Hajlandó vagy tárgyalni? - kérdezi dühösen. - Hogyan tudsz segíteni visszaszerezni a lányom? - remegő hangon teszem fel a kérdést. - Ha végig hallgatsz elmondom. - elengedi a hajam és visszaül a székre. - Oké. - bólintok, de csak mert próbálok minden lehetőséget megragadni ami talán segíthet abban hogy Katie újra velem legyen. Harry bármilyen szörnyű alak is, a szavát eddig mindig tartotta. - Mint tudod én Angliából jöttem az országba. - kezd bele mire én csak bólintok. - Azt is tudod hogy ki vagyok. - kérdőn néz rám. - Maffia főnök. - suttogom szinte hang nélkül. - Okos kislány vagy. - vigyorog. Visszataszító számomra a viselkedése és ezzel együtt ő maga is. - A helyzet az hogy ideiglenes engedélyt kaptam az itt tartózkodásra és ha kitoloncolnak innen akkor a klub értelemszerűen tönkre megy. A szervezetünknek pedig nem marad egy biztos pontja sem amire támaszkodhat. - röviden felvázolja a helyzetet. - Nem értem hogyan tudok neked ebben segíteni. - értetlenül meredek rá. - Amerikai állampolgárságot kell kapnom. - feleli de még mindig nem értek semmit. - És? - sürgetem hogy mondjon végre egy értelmes magyarázatot. - A leggyorsabb módja ennek ha feleségül veszek egy amerikai nőt. - közli és nekem végre leesik hogy mire akar rávenni. - Nem. Szó sem lehet róla. Nem megyek hozzád. - ellenkezek azonnal. - Zöldkártyát kell kapnom. Legalább öt év legális itt tartózkodás után igényelhetem, de én nem vagyok itt még egy éve sem. De ha egy amerikai nőt veszek feleségül akkor 10-14 hónap alatt elbírálják és 99% hogy meg is kapom. Másfél év múlva elválunk, szabad leszel, sőt kapsz tőlem egy nagyobb összeget is amiből megalapozhatod a jövődet és Katiet is. - vázolja fel a kész tervét. - Nem leszek a feleséged. Én ebben nem tudok segíteni. És nem is bírok ki ennyi időt. - mondom komolyan. - Ha hozzám jössz beadok egy kérvényt arról hogy a nevemre venném Katiet. Gazdag is vagyok, láttad a házam, egy igazi palota. Katiet azonnal visszakapnád. - újabb érveket hoz fel, de ezzel el is gondolkodtat. Ebben igaza van. A bírónő biztos hogy nekem ítélné Katiet, hiszen Harry gazdag és Katie így családba kerülne vissza. - Tényleg a nevedre vennéd a lányomat? - kérdezek vissza. - Igen, ha ez az ára annak hogy az országban maradjak. Gondolj bele Selena. Melyik bírónő ne ítélné meg egy rendes, jómódú családnak a felügyeleti jogot? - próbál rám hatást gyakorolni és sikerül is neki. Soha nem mentem volna bele ebbe az egészbe, de most hogy esélyt kínál arra hogy Katie újra velem legyen, nem habozok. A lányomért bármire képes vagyok, még erre is. - Rendben. - mondom végül. - Remek. Akkor a hétvégén meg is tartjuk. - önelégült képet vág. - Ugye tudod hogy ellenőrzik majd hogy valós e a házasság? - utalok arra hogy az állampolgárságot nem adják könnyen. - Tudom. De te remekül játszod majd a szerelmes feleséget és még Katie is jól fog jönni hogy hihető legyen. - feleli. Utálom hogy most már nem csak engem hanem a lányomat is tárgyként kezeli. De jelenleg sajnos Harry az egyetlen esélyem arra hogy visszakapjam Katiet. - Oké. - sóhajtok fel. - Intézd el hogy még holnap ki is engedjenek innen. - utasít ismét. - Hogyan? - kérdezem idegesen. - Mondtam már. Mond azt hogy véletlenül vettél be több nyugtatót. És mond az orvosnak hogy a hétvégén lesz az esküvőd szóval engedjen ki. Találj ki valamit. - ridegen beszél hozzám, majd nyitódik az ajtó és pont az orvos lép be rajta. - Oh. Remélem nem zavarok. Dr. West vagyok. - mutatkozik be. - Jó napot. Harry Styles. Mikor jöhet ki a menyasszonyom? - Harry máris a szerepét játssza. Hányingerem van ahogy a menyasszonyának szólít. - Először is tudnom kell hogy Miss Moreno milyen okból vett be a kelleténél több nyugtatót. - közli az orvos miközben rám néz. - Véletlen volt. A hétvégén lesz az esküvőnk és nagyon izgulok miatta ezért nyugtatót vettem be, de figyelmetlen voltam és túl adagoltam. - hazudok, magamat is meglepem azzal hogy milyen hihetően. - Értem. - bólogat az orvos. - Nem szeretnénk elhalasztani az esküvőt. Ugye Sel legkésőbb holnap haza jöhet? - Harry erősködik, tartja magát az akaratához. - Igen Mr. Styles. Ha elkészült a zárójelentés akkor még ma haza viheti a menyasszonyát. És gratulálok, sok boldogságot. - mosolyog az orvos. - Köszönjük. - Harry kezet fog vele majd Dr. West távozik is. - Ügyesen hazudsz. - fordul felém Harry elégedetten. - Gyakorlok a hétvégére. Jól akarok teljesíteni amikor örök hűséget és szerelmet fogadok neked. - gúnyosan nézek rá amivel ismét sikeresen feldühítem. - Én a helyedben vigyáznék a számra. Másfél év hosszú idő. - nevet fel.

- Később jövök érted, baby. - int majd távozik én pedig undorodva és dühösen nézek utána. - Sel! Jól vagy? Te jó ég, szarul nézel ki. - Liv ront be a kórterembe mögötte Karenel. - Aha. Még ma kiengednek. - adom meg nekik a választ. - Az hogy lehet? Az öngyilkossági kísérleteket nem kezelik ilyen könnyen. - Karen értetlenül néz rám. - Ez nem öngyilkossági kísérlet volt hanem egyszerű baleset. - teszem a hülyét, de felesleges mert az a két ember áll velem szemben akik a legjobban ismernek engem. - Hazudtál a dokinak? - Liv von kérdőre. - Igen. - bólintok. - De Sel. Ez...ez...- nem találja a szavakat. - Muszáj volt. - sóhajtok fel. Úgy érzem el kell mondanom nekik azt ami az előbb történt. - Harry visszautasíthatatlan ajánlatot tett. - teszem hozzá. - Milyen ajánlat? Ugye nem mentél bele? - Liv aggódva méreget. - Neki állampolgárságra van szüksége nekem meg a lányomra, ezért a hétvégén összeházasodunk. - vallom be az igazságot. - Mi a fasz? - Liv szinte felsikít. - Moderáld magad Liv. Egy kórházban vagyunk. - Karen szól rá, de tudom hogy neki sem tetszik az amit mondtam. - Nem érdekel hol vagyunk. Harry egy bűnöző, egy erőszakos beteg állat, egy gyilkos. - Liv magából kikelve szinte kiabál velem. - Azt hiszed nem tudom? - emelem meg a hangom már én is dühösen. - De jelenleg az sem érdekel ha magának az ördögnek kell örök hűséget esküdnöm, akkor is megtenném. Nekem Katie az első. Így visszakaphatom őt. Ennyi. Nem nyitok vitát. Döntöttem. Fogadjátok el ha tetszik ha nem. - teljesen komolyan beszélek. Megértem Livet és Karent is hiszen én is mindent úgy gondolok ahogy ők, de akkor is ezt kell és ezt is fogom tenni. - Te esküszöm hogy nem vagy normális. Selena teljesen tönkre teszed magad. - Liv továbbra is hangot ad a nem tetszésének. - Ennél jobban már nem tudom. - nevetek fel keserűen. - Mesélj el mindent. - Karen biztatva fogja meg a kezem miközben leül mellém az ágyam egyik oldalára. - Rád is szükségem van Liv. - pillantok a szőke barátnőmre aki a szavaim hallatán megenyhül. - Szeretlek Sel. Csak jót akarok neked. - a másik oldalamra ül és a fejét a vállamra hajtja. - Tudom. Ti vagytok a családom. - közöttük ülve biztonságban érzem magam. - Szeretlek titeket. - nyögöm ki már a könnyeimmel küzdve. De ezek nem boldog könnyek, sokkal inkább most jön ki rajtam a rettegés, a gyűlölet és minden rossz amit Harry és a vele való közös másfél év tartogat számomra. - Mi végig ott leszünk melletted. - Karen ígéri Liv pedig egyetértően bólogat. - Köszönöm. - suttogom. Az egyszemélyes ágyamon, hárman összebújva fekszünk. Sokat jelent számomra hogy velem vannak és támogatnak most is ahogy mindig...