8. Rész: Elnyelt a sötétség

" Csak az a szégyen, ha a tévedéseidből, botlásaidból nem merítesz erőt ahhoz,

 hogy még keményebben próbálkozz, és a játékban maradj. "

Nick Vujicic

~ Selena Rose Moreno ~

A Harryvel töltött éjszaka túl lassan telt el. Úgy éreztem egy örökké valóságig tart főleg amikor a kezdeti gyengédségét felváltotta az irántam érzett vágya és sokkal szenvedélyesebb és vadabb lett velem szemben. Ez számára csak a szexről szólt, hogy meg kapja amit akart vagyis engem. Csak a testem érdekelte és elvette, nem törődve azzal hogy milyen sebeket ejt ezáltal a lelkemen. Persze nem okolhatom érte hiszen nem erőszak volt, én döntöttem így hiszen szükségem volt a pénzre amit ki is fizetett nekem. Még sem tölt el jó érzéssel az amit tettem és amit ő tett velem. Mocskosnak érzem magam. A szüleim jól mondták, már nem vagyok az ő lányuk, már nem vagyok jó ember. Elnyelt a sötétség és nem látok belőle kiutat. Minden reggel úgy kelek fel hogy egy újabb napot kell túlélnem és minden este azzal a gondolattal hajtom álomra fejem hogy igen, sikerült még egy napot átharcolnom a saját és a lányom túlélése érdekében, mindegy milyen áron, de sikerült. Amit a múlt éjszaka tettem szintén azért volt hogy Katienek jó legyen és magam mellett tarthassam, ez az egyetlen vigaszom. - Készülsz valahová? - szólal meg Harry a fürdőből kilépve, miközben én a ruháimat veszem magamra. - Igen. Haza. - felelem halkan. - Mondtam hogy elmehetsz? - sétál közelebb. - Megkaptad amit akartál. - nézek fel rá és a cipőimet is magamra rángatom. Az óra hajnali fél egyet mutat, de nem érdekel. Képtelen vagyok itt maradni. - Hiú ábránd részedről ha azt hiszed hogy ez csak egyszeri alaklom volt. - vigyorog rám önelégülten. - Nem fogok többet lefeküdni veled. - jelentem ki suttogva. Az igazság az hogy félek tőle. Fizikailag nem bántott ugyan de valahogy a kisugárzása arra késztet hogy meghúzódjak a jelenlétében. És tudom hogy mivel keresi a pénzét, bűnöző ami szintén nem segít a helyzetemen. - Fizettem érted. Mostantól a tulajdonom vagy. Akkor használlak amikor akarlak. - elém lép és mélyen a szemembe néz. -  Csak ezért az egy éjszakáért fizettél. - ellenkezek. - Nem drágaságom. Én megvettelek magamnak. Azért is mondtam hogy olcsón adod magad. - nevet fel. - Harry...nem vagyok a tulajdonod. - megremeg a hangom. - Oh de igen. - közelebb hajol és arcát a nyakamba temeti. Mélyen szívja magába az illatom, míg kezeit a fenekemre simítja. - Engedj el. - kérem halkan. - Nekem senki nem mondja meg hogy mit tehetek és mit nem. - elhúzódik és szikrákat szóró tekintettel néz rám. - Mostantól azt fogod csinálni amit én mondok neked. Megértetted? - emeli meg a hangját. - Nem...én ezt nem akarom. - kikerülöm őt és az ajtó felé futok. Minél előbb ki akarok jutni ebből a házból. - Állj meg. - kiállt utánam de nem teszek eleget a követelésének. Tovább rohanok és már majdnem kint vagyok a bejárati ajtón amikor egy nagydarab öltönyös fickó elkap és szorosan tart egy helyben. Tudhattam volna hogy az egyik embere meg fog állítani. - Hozd fel. - Harry utasítja a fogva tartómat aki könnyedén a vállára dob és visszacipel Harry szobájába. - Tedd az ágyra. - mutat Harry az ágyára és úgy beszél rólam mintha egy tárgy lennék. A férfi az ágyra dob majd távozik Harry pedig bezárja az ajtót utána. - Tudod te hogy ki vagyok én? - kérdezi dühösen. - Igen. - bólintok de közben minden porcikám remeg a félelemtől. - Akkor őrült vagy ha azt hiszed hogy ellenszegülhetsz nekem. - nevet fel gúnyosan. - Egy bűnöző vagy. Maffiózó, gyilkos. - kiáltom a képébe. - Fogd be a szád. - erősen ragadja meg a kezem és magához ránt. - Ez fáj. - szipogva nézek a kezemre ami már elfehéredett az erős kezei szorítása alatt. - Vetkőzz le. - az ágyra lök és én felnyögök a fájdalmas ütközés következtében. Nem mozdulok csak nézem Harryt aki kezdi teljesen elveszíteni a türelmét. - Most! - kiált rám. - Haza akarok menni. - suttogom már a könnyeimmel küzdve. - Ne hogy sírni kezdj. - mered rám. Nem tudom mi lepi meg ezen ennyire. - Jó nekem erre nincs időm. Fogd a pénzt és tűnj el. - sóhajt fel amikor látja hogy nem tudom abba hagyni a sírást. Én azonnal mozdulok és távozni készülök. - De itt még nem fejeztük be. - szól utánam, én azonban nem törődve vele kisétálok a szobájából majd a házból is és egy taxi segítségével haza indulok. Mivel éjjel van szerencsére nincs nagy forgalom az utakon így alig húsz perc múlva már a lakás előtt szállok ki a taxiból és egyenesen felrohanok. Amikor belépek az ajtón meglepetten szembesülök azzal hogy Olivia ébren vár engem a nappaliban. Amikor meglát nem szól semmit csak feláll a kanapéról felém sétál és szorosan magához ölel. Nem kellenek szavak, tudja hogy mire van szükségem. - Sajnálom. - zokogok fel még mindig őt ölelve. - Megtetted? - kérdezi halkan. - Igen. De nem vagyok rá büszke. - elhúzódok tőle és a borítékot amiben a pénz van az asztalra dobom. - Jó anya vagy Selena. Erre büszke lehetsz. A szüleid kényszerítettek ebbe a helyzetbe és az a szemét Mark.Ők az egyetlenek akiknek van mit szégyellniük. Te emelt fővel sétálhatsz végig az utcán ezek után is. - mosolyog rám kedvesen. - Katie nem ilyen anyát érdemel. - sírok fel ismét. - Jobbat nem is kívánhatna. - Olivia biztat és sokat jelent számomra minden szava. - Köszönöm. - bólintok. - Nincs mit. Menj feküdj le aludni. Pihenj. - a szobám ajtajáig kísér én pedig nem tudok ellenkezni, nem is akarok. Fáradt vagyok és csak arra vágyok hogy kialudjam magam.

*-*-*-*-*

Reggel későn ébredtem fel de nem bántam mert úgy éreztem mintha kicseréltek volna az éjszaka. Olivia szavai értelmet nyertek a gondolataimban és rájöttem hogy valóban nincs mit szégyellnem. Azt tettem amit kellett, bár soha nem fogom megismételni. Harry bármit tesz is, én soha nem leszek az övé. - Hová mész anya? - Katie zökkent ki a gondolataimból miközben készülődök hogy elvigyem a pénzt az ügyvédnek. - El kell intéznem valami nagyon fontosat kicsim. Van kedved jönni? Utána beülünk valahová sütizni. - mosolygok rá. - Igen. Megyek. - nevetve rohan a szobájába. Mostanában nem sokat tudtunk kettesben lenni és általában mindig Karen az aki Katievel van. Ideje időt szakítanom a lányomra is, kicsit félre téve az egyéb dolgokat és problémákat. - A piros cipőmben megyek. - szalad vissza kezében a kis balerina cipőjét szorongatva. - Rendben. - egyezek bele és rá is adom az apró kis lábaira. - Mehetünk? - nézek le rá. - Igen. - kicsi kezét az enyémbe csúsztatja és indulunk is. Szerencsére az ügyvéd gyorsabban fogad mint a múltkor és miután az utolsó dollárig megszámolta a pénzt örömmel jelenti be hogy vállalja az ügyemet. Ez megnyugvással tölt el és nem is pazarolom az idejét. - Melyik cukrászdába menjünk? - kérdezem Katiet miközben kilépünk az ügyvéd irodájából. - Abba a macisba. - mondja lelkesen. - Milyen macisba? - kérdezek vissza értetlenül. - Ahová Karen nénivel szoktunk menni. - próbálja elmagyarázni de én még így sem tudom hol is van az a cukrászda. Borzalmas anya vagyok, azt sem tudom hová szokott a lányom menni Karenel. - Az ovi mellett van. - sóhajt fel Katie. - Oh így már tudom. - megkönnyebbülve indulok meg abba az irányba amerről jöttünk. Az oda vezető úton Katie az ovis társairól beszél és én lelkesen hallgatom. - Képzeld el anya...Ben a múltkor meghúzta a hajam. - mondja édes sértődött hangon. - Karen néni szerint tetszem neki. - vonja meg a vállát. - Kicsit korán kezded kislányom. - nevetek fel. - Ben aranyos fiú. - kuncog. - Ajaj. Akkor nagy a szerelem. - veszem fel az ölembe ő pedig szégyenlősen a nyakamba borul. Nincs is aranyosabb annál amikor két ilyen pici gyerek szereti egymást. Ők még tiszták és nem ismerik a világ rejtette veszélyeket. Amíg lehet azt akarom hogy a lányom ebben a gyermeki, tudatlan, jó világban éljen. Nem akarom hogy olyan sorsa legyen mint amilyen nekem volt és van. - Milyen sütit kérsz? - ültetem le az egyik székre a cukrászda külső teraszán. - Marcipános csoda macit. - vágja rá azonnal. Ebből ítélve Karen sokszor hozta már ide hiszen kívülről ismeri a sütiket. - Oké. - bólogatok majd meg is rendelem és magamnak is egy epres torta szeletet. Nem kell sokat várnunk a kiszolgálásra szinte azonnal megkapjuk a sütinket. Miközben lassan kóstolgatjuk az édességet, Katie tovább mesél nekem Benről aki úgy tűnik nagyon kedves a számára. 

A tekintetem azonban megakad egy fekete, sötétített ablakú Range Roveren ami éppen az út szélén parkol le. Magamban már fohászkodok hogy ne Harry legyen az, de sajnos minden imám hiába való, ugyanis ő száll ki valamint két testőre. Nem úgy néz ki mint aki a cukrászdába jött és ennek örülök. Bízom benne hogy nem vesz észre. Nem akarom hogy megtudja hogy van egy lányom. - Kapok még egyet? - Katie vonja el a figyelmem és én ismét a lányom felé fordulok. - Persze. - mosolygok rá. - De előbb ezt edd meg. - nevetek fel ami túl hangosra sikerül így Harry figyelmét is felkelt és észrevesz. Magamat átkozom amikor felénk kezd el közeledni és néhány lépéssel ide is ér, mögötte a két hatalmas testőrrel. - Lám-lám kit látnak szemeim. - vigyorog le rám. - Nem is tudtam hogy szabad idődben bébiszitterkedsz is. - pillant Katiere. - Igen. Szoktam. - bólintok, jobb ha ebben a hitben marad. - Anya, ki ez a bácsi? - Katie kérdése azonban le is buktat és a levegő megfagy körülöttünk. Harry arcára kiül a döbbenet és tekintetét Katie és köztem váltogatja. - A lányod? - teszi fel a kérdését és leül hozzánk. - Igen. - felelem zavartan, értelmetlen lenne tovább hazudnom. - Ő Harry, a főnököm. - adom meg a választ Katie kérdésére is. - Szép kalapod van. - mosolyog Katie Harrynek címezve a szavait. - Köszönöm. - Harry kedvesen mosolyog vissza rá. - Nagyon csinos a cipőd. - Harry mutat Katie piros topánkáira. - Ez a kedvencem. Anya vette nekem. - Katie barátságosan beszélgetni kezd Harryvel, én azonban jobbnak látom ha csendben maradok. Percekig csak beszélgetnek. Harry érdeklődik a koráról és egyéb információkról amikre persze Katie készségesen felel is, de ő sem egy elveszett kislány, rengeteg kérdéssel bombázza Harryt aki néha felnevet, de mindig válaszol is neki. Furcsa őt így látni. Nem gondoltam volna hogy ilyen jól kijön a gyerekekkel és bevallom ez egy pozitívum a javára. - Elfogyott a sütim. - Katie sóhajt fel. - Milyet kérsz? - Harry azonnal lesi a kívánságát. - Nem szükséges, majd én megveszem neki amire szüksége van. - szólalok meg hosszú idő után először. - Ragaszkodok hozzá. - Harry ellenkezik és még mindig Katie válaszát várja. - Marcipános csoda macit kérek. - mosolyog egyfolytában Katie. - Diego, hozd amit a hercegnő kért. - Harry az egyik testőrére pillant aki azonnal megy is a pulthoz. - Hercegnő? Én? - Katie kuncog, apró kezét a szája elé téve. - Nekem úgy tűnik az vagy. - Harry bólogat. Katie szemei boldogságtól sugároznak. És ez melengeti a szívem. Rég nem láttam ennyire boldognak. - Utána megyünk haza. - nézek Katiere. - Harry is jön velünk? - szinte könyörög a szemeivel. - Nem. Harrynek dolgoznia kell. - csóválom a fejem. - Máskor is találkozhatunk Katie. - Harry mosolyog a lányomra és nem tetszik amit mond. - Nem hiszem hogy bármi okod lenne találkozni a lányommal. - nézek vele farkasszemet. Nem akarok vele Katie előtt veszekedni és egyébként sem mernék. De nem hagyom hogy bármi köze legyen a lányomhoz. A közelébe sem mehet, hiszen ő egy bűnöző. - Ahogy gondolod. - bólint. Meglep hogy higgadt maradt de azt hiszem ez Katie jelenlétének köszönhető, aki közben megkapja az újabb sütijét és azt is hamar eltünteti a tányérjáról. - Ideje mennünk. - állok fel és Katie is követi a példám. - Haza viszlek titeket. - Harry is azonnal mozdul. - Nem szükséges. - ellenkezek. - De én szeretném. - határozott ezért nem látom értelmét annak hogy vitába szálljak vele. - Kérlek anya. - Katie a kezemet rángatva indul meg a fekete autó felé. - Jó nem bánom. - adom meg végül magam majd miután beszállunk el is indulunk a lakásunk felé. - Akkor este. - Harry nem száll ki. - Este? - kérdezek vissza. - A munkahelyeden. - teszi hozzá. - Ja igen. - bólogatok, el is felejtettem hogy ma is dolgozok. - Viszlát Katie, örülök hogy megismertelek. - integet a lányomnak. - Szia Harry. - Katie hatalmas mosollyal az arcán néz Harryre. A rövid elköszönés után Harry a testőreivel együtt elhajt. Katie és én pedig felmegyünk a lakásunkba...