3. Rész: Ez az én sorsom

" In the land of Gods and Monsters
I was an Angel
Living in the garden of evil
Screwed up, scared, doing anything that I needed
Shining like a fiery beacon  "
Lana Del Rey - Gods and Monsters

+18

~ Selena Rose Moreno ~

Reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredek és Katie visítására miközben az ágyamon ugrál. - Anya! Anya! Szombat van. - csilingelő hangon nevet és ez engem is mosolygásra késztet. - Tudom manó. - derekánál fogva elkapom és óvatosan magam mellé rántom hogy egy hosszú, szeretettel teli anyai ölelésben részesítsem amit persze boldogan fogad és szorosan hozzám bújik. - Elmegyünk az állatkertbe? - kérdezi csillogó tekintettel. A szívem szakad meg mert nemet kell neki mondanom, hiszen én ma is dolgozok. Nem mintha sok kedvem lenne bemenni azok után hogy tegnap este az új főnök igazán mocskos és visszataszító ajánlatot tett nekem. - Nem lehet édesem, ma is dolgozok. - megpuszilom a homlokát és közben látom hogy ismét csalódást okoztam neki. Alig vagyok vele, mindig Karen vigyáz rá. Éppen ezért is tartom magam rossz anyának. A szüleimnek igaza volt. Amikor terhes lettem azt mondták hogy még magamról sem tudok gondoskodni egyedül, akkor mit akarok egy gyerekkel. Akkor fájtak a szavaik ahogy most is, de az évek elteltével rá kellett jönnöm hogy igazuk volt. Az élet nem tündér mese és én nem vagyok hercegnő. Fiatalon lettem anya és egyértelmű hogy még nem álltam készen rá, de van valami ami minden nap erőt ad és az maga Katie. Nincs nála tündéribb teremtés és el sem tudom képzelni nélküle az életem.

- Miért sírsz anya? - apró kezeit az arcomra simítja, észre sem vettem hogy sírok. - Sajnálom drágám hogy nem tudlak elvinni az állatkertbe. - simítok végig hosszú, selymes haján. - Nem baj, anyuci. - mosolyogva bújik hozzám. - Megkérdezzük Karen nénit hogy elvisz e? - ölelem magamhoz. - Igen. - boldogan nevet fel és azonnal kiugrik az ágyból majd kirohan. - Karen néni. - üvölti teljes torka szakadtából. Én pedig nevetve követem. Mindig viccesnek találtam hogy Olivia és Karen neve után is néha oda teszi a néni megnevezést. - Sel! A kis hercegnő és én úgy döntöttünk hogy ma állatkertbe megyünk. - Karen közli velem amikor a konyhába érek ahol Katie már az ölében ül, Olivia pedig a reggeli kávéját kortyolgatja. - Köszönöm Karen. Nem tudom hogyan hálálom meg neked ezt a sok segítséget. - mondom komolyan. - Ugyan már. Imádom a kis tündért. - öleli magához Katiet aki nevetni kezd és még a kakaós csigáját is kiejti a kezeiből. - Gyere maszatka. Mossuk meg a kezed, felöltözünk és indulhatunk. - Karen az ölébe veszi a kislányom miközben én leülök az asztalhoz. - Máris mentek? - kérdezem halkan. - Az állatkert hatalmas és csak délután négyig vannak nyitva. - pillant vissza Karen majd eltűnik a fürdőben Katievel. - Már most elegem van a mai műszakból. - szólal meg Olivia. - Nekem mondod? Téged legalább nem akar megdönteni a főnök. - sóhajtok fel. Olivia és Karen is tudja hogy mi történt tegnap, ők a legjobb barátnőim, nekik mindent elmondok. - Ja de az a gyökér igen. - feszülten túr a hajába. - Kiről beszélsz? - kíváncsian nézek rá. - Louis! A főnök őt tette be a helyedre hogy segítsen nekem. Egész este nyomta nekem a süket szöveget és amikor észre vette hogy nem igazán vagyok vevő rá akkor bevetette a kezeit is. Minden alkalmat megragadott hogy letaperoljon. - Olivia panaszkodik és meg is értem a felháborodása okát. - De nem bántott ugye? - kérdezem aggódva. - Nem, dehogy. Amúgy vicces srác. - mosolyodik el és ezzel teljesen össze is zavar. - Most akkor utálod vagy kedveled? - kérdezem nevetve. - Még nem döntöttem el. - vonja meg a vállát. - Oké. Feladom. Nehéz eset vagy. - mosolyogva csóválom a fejem majd a csengő hangja zavarja meg a békés csendet. Lassan felállok és az ajtóhoz sétálok, de amikor kinyitom azonnal meg is bánom. - Mark. - meghökkenve nézek rá. - Engedj be. - meglök de nem esek el viszont így gond nélkül bejut a lakásba. - Hallottam a kis előadásodról. - dühösen fordul felém. - Miről? - értetlenül nézek rá de a következő pillanatban már meg is érzem arcomon az ütése erejét. A szám felszakad, a vérem fémes íze azonnal elönti a számat. - Táncoltál. - megragadja a hajam és a falnak lök. - Mark, ne. - nyögök fel fájdalmamban. - Katie is itthon van. - könnyes szemekkel nézek rá abban bízva hogy legalább a lányára tekintettel lesz, de nem. Újabb pofon csattan az arcomon. - Mi a szart csinálsz te itt? - Olivia döbbenten áll majd ahogy megpillant elönti a düh és egyenesen Mark elé áll. - Addig húzd el a csíkot amíg szépen mondom. - mutat az ajtóra. - Mert ha nem? - Mark az arcába nevet. - Hívom a zsarukat. - Olivia fenyegetőzik. Karen éppen kilépne a fürdőből Katievel de ahogy felméri a helyzetet visszalép és becsukja az ajtót. Hálás vagyok neki hogy Katiet megóvja attól hogy ezt lássa. - Olivia ne. - kérem barátnőmet magam sem tudom hogy miért. - Ehhez semmi közöd szöszi. Takarodj a szobádba. - Mark félre löki Oliviat majd felém sétál és újra a hajamba kapaszkodik. - Egy olcsó ribanc vagy. Kelleted magad a férfiaknak. - újra és újra megüt amit csendben tűrök hogy Katie ne érzékeljen semmit abból amit az apja tesz velem. - Nem akartam. Az új főnök kényszerített. - kezdek magyarázkodni de szavaim süket fülekre találnak. - Még egyszer meg ne halljam. Világos? - erősen tart a hajamnál fogva és a szemembe néz. - Igen. - bólintok. - Helyes. Most pedig dobj meg egy kis pénzel. Pár napra le kell lépnem a városból. - elenged és a földre lök. - De nincs pénzem. Csak az van amit félre tettem arra az esetre ha Katienek szüksége lenne valamire. - mondom halkan. - Nem kell elkényeztetni azt a kis szarost. Add a pénzt. Ne kelljen még egyszer kérnem. - megragadja a kezem és a szobám felé rángat. Belök az ajtón majd ránk zárja azt. - Hol a pénz? - üvölt rám. - Nem tudok adni. - könnyek gyűlnek a szememben. - Hol van az a kurva pénz? - erősen szorít majd az ágyra lök. Lassan fölém mászik és újabb pofon csattan az arcomon. - Az éjjeli szekrényben van, felső fiók. - zokogok fel fájdalmasan. Az arcom már sajog a sok ütéstől és a szám is felduzzadt.

 - Jó kislány. - mosolyogva mászik le rólam majd az éjjeliszekrényemhez lép és kiveszi az összes megtakarított pénzem amit végül a zsebébe csúsztat. - Most pedig engesztelj ki. - vigyorogva közeledik felém miközben már az övét csatolja ki. - Nem. - suttogom elhaló hangon. - Hogy mondtad? - közeledik még mindig felém fenyegetően de közben már a pólójától és a nadrágjától is megszabadul. - Nem akarom Mark. - az ágyon összekuporodva, kezeimmel ölelem át magam. - De én akarom és az a dolgod hogy a kedvemre tegyél. Úgyhogy gyerünk. Vetkőzz le. Ne akard hogy én csináljam. - megáll az ágy mellett és várja hogy mozduljak, de nem teszem. Nem akarom őt, soha nem is akartam, csak eltűrtem. De azok után amit most tett, hogy Katie jelenlétében is képes volt vadállat módjára viselkedni, minden eddiginél messzibbre ment. - Azt mondtam hogy vetkőzz le. - hajamnál fogva húz magához közelebb és egy mozdulattal tépi szét a hálóingem és az azt fedő köntöst is. Visszalök az ágyra és a fehérneműm is leszaggatja rólam. Undorodom tőle, de tudom hogy ha segítségért kiáltok akkor Katie is meghallja, vagy ha Olivia kihívja a rendőrséget akkor kész téboly lesz itt és az sem tenne jót Katienek. A lányomat kell szem előtt tartanom ezért csendben, némán tűröm hogy Mark kedvére használjon. Lábaimat kezeivel feszíti szét és elhelyezkedik majd hirtelen hatol belém. A váratlanság és a keserű fájdalom miatt nehezen fogom vissza magam hogy ne üvöltsek, mozdulatlan bábként viselem minden gyötrelmesen fájdalmas és egyben vad mozdulatát egészen addig amíg el nem éri őt a gyönyör. A szenvedésem szerencsére nem tart sokáig, Mark nem az a típus aki sokáig bírja. Tipikus ötperces pasi. Elégedetten mászik le rólam és miután megtörölközött fel is öltözik. - Most pár napig nem leszek a városban. De ajánlom hogy viselkedj mert ha visszajövök nem köszönöd meg amit kapsz, ha egy rossz szót is hallok rólad. - fenyegetően néz rám. - Megértettem. - suttogom halkan. - Helyes. - felhúzza a sliccét majd kilép a szobámból. Hallom ahogy Olivia szidja és üvölt vele majd a bejárati ajtó csapódik és én megkönnyebbülök tudva hogy Mark elment. - Sel...uram isten. Mit tett veled? - Olivia ront be a szobámba ahol én még mindig meztelenül heverek az ágyon. - Hol van Katie? - kérdezem könnyes szemekkel. - Amikor Mark berángatott ide téged, Karen azonnal elvitte a lakásból. - kapom meg a választ. - Köszönöm. - az oldalamra fordulok és magamra húzom a takarót. - Selena. Ez nem mehet így tovább. - Olivia simogatja a hajam ami most jól esik, megnyugtat. - Tudom. - zokogok fel, de egyúttal azt is tudom hogy nem tehetek semmit. Valószínűleg örökre Mark bábja maradok. Ez az én sorsom...