1. Rész: Áldozat

" Az áldozat, önlegyőzés. Ez a mindennapi hősiességet jelenti.
Mindennap fel kell áldoznod magadban valamit a célod érdekében. "

Müller Péter

~ Selena Rose Moreno ~

Reggel a lakás kicsi konyhájában próbálkozok összeütni valami reggelit. Négy éve próbálok megtanulni főzni de valahogy ez nekem nem megy. Vagy oda égetem az ételt vagy félig nyers marad. De mivel anya vagyok, nem adhatom fel a próbálkozást. Most éppen palacsintát próbálok készíteni. - Mi ez az égett szag? - Olivia álmosan ül le a pulthoz. - Halkabban. Katie még alszik, neki próbálok reggelit készíteni. - mondom halkan miközben egy adag palacsintát borítok a kukába. - Hívjam a tűzoltókat? - Karen is megjelenik a konyhában. Mi hárman és persze Katie négy éve élünk egy lakásban és minden reggelt kihasználnak hogy szekáljanak a főzési tudásommal, vagyis azzal ami nincs. - Nem vagytok viccesek. - jegyzem meg mosolyogva. - Sel! - Olivia hangja hirtelen komolyra vált. - Tessék? - nézek rá. - A karod. - mutat az említett testrészemre ami lila foltoktól csúfított és kicsit meg is dagadt. - Neki mentem az ajtónak. - hazudok. - Selena! - szól rám erősebb hangon majd feláll és közelebb sétál hogy jobban szemügyre vegyen. - Uram isten. A nyakad is. - elszörnyedve néz rám és kissé felhúzza a pólóm így meglátja hogy az oldalam is lila és zöld aláfutásokkal van tarkítva. - Mark tette? - kérdezi még mindig engem vizsgálgatva. - Hagyd már. - húzódok el tőle. - Mark volt? - Karen ismétli meg az előbbi kérdést. - Persze hogy ő volt. Mindig az a szemét seggfej. Miért hagyod hogy megverjen? Miért vagy vele egyáltalán? - Olivia fakad ki, dühös és ezt nem is rejti véka alá. - Ő Katie apja. - gyűlnek könnyek a szememben. - Ki nem szarja le. Mark nem éppen egy minta apa. Katievel nem foglalkozik, neked nem segít sehogy. Megcsal és megver téged. Mire jó ez az egész? - Olivia mindig is szó kimondó volt ahogy most is. - Ez nem a te dolgod. - lépek el tőle és inkább pirítóst készítek valamint Katie reggeli kakaóját. - Nem az én dolgom? - Olivia felháborodva ragadja meg a kezem és maga felé fordít. - Amikor terhes lettél Katievel a szüleid kidobtak az utcára, Mark sem törődött veled. Ha nem lenne Karen és nem lennék én akkor te sehol nem lennél. Ez nem szemrehányás. De nem vagyok hajlandó szó nélkül tűrni hogy Mark azt tesz veled amit akar. - indulatosan közli a gondolatait és igaza van abban hogy nélkülük én sehol nem lennék most. - Azt szeretném ha Katie viszonylag családban nőne fel és Mark az apja. Ha az kell ahhoz hogy Katie mellett legyen hogy tűrnöm kell a verést és azt hogy megcsal, akkor megteszem. A lányom az első. - jelentem ki határozottan. - Te hülye vagy. Esküszöm. - Olivia szemforgatva sétál el tőlem. - Miért? - szólok utána. - Mert Katie most még kicsi de ha nagyobb lesz látni fogja hogy az apja egy rohadék és hogy az anyja teljesen tönkre teszi magát. Katie ha kicsit idősebb lesz és mindent érteni fog akkor elhiheted hogy nem fogja érdekelni az apja. - Olivia folyamatosan csak beszél és talán igaza van de én úgy érzem hogy az áldozataim nem hiába valóak ha a lányomról van szó. - Oké. Az én életem, az én testem. Az én dolgom. - nézek egyenesen a szemeibe hogy végre megértse, nincs joga bele szólni. - Igen a te tested amit Mark használ. - fintorog de végül csendben marad. - Anya. - végszóra Katie álmosan szalad be a konyhába és az ölembe ugrik. - Jó reggelt édesem. - puszilom meg. - Palacsinta. - csillan fel a szeme. - Nem. Anyu bénázott. Pirítós lesz reggelire. - szégyenlem magam hogy még egy normális reggelit sem tudok neki adni, és látni a csalódott arcát még jobban elszomorít. - Majd én csinálok palacsintát. - Karen áll fel és rám mosolyog. Hálás vagyok neki. - Aztán megyünk az oviba. - Karen is megpuszilgatja Katiet. Karen az óvónője a lányomnak így minden reggel ő viszi Katiet. - Olivia hol van? - Katie keresi tekintetével az említettet aki a mosdóból sétál ki. - Itt vagyok baby. - Olivia nevetve veszi át tőlem Katiet és alaposan megcsiklandozza. - Ne! Ne! - Katie nevetve sikít és én boldog vagyok mert ő is az. A reggeli gyorsan elfogy és közben Olivia és én is megbékélünk. Számtalanszor vesztünk már össze, mindig Mark miatt, de végül mindig kibékültünk ahogy most is. Egy órával később Karen és Katie már az ovi felé tart így Liv és én már csak ketten vagyunk a lakásban. - Este megint Karen vigyáz Katiere. - sóhajtok fel.

- Mint mindig. - szólal meg Liv. - Bűntudatom van amiatt hogy a terhetekre vagyok Katievel. - vallom be őszintén. Hiszen tényleg minden este Karen vigyáz a kislányomra mert én a klubban dolgozok. - Amiket reggel mondtam nem azért mondtam mert teher vagy, hanem mert jót akarok neked. Karen meg amúgy is ért a gyerekekhez, nem esik nehezére Katiere vigyázni. - mosolyog rám. - Köszönöm. - ölelem magamhoz. - Inkább azon aggódj hogy még holnap is lesz e állásunk. - elenged és a szekrényéhez lépve kezd el keresgélni a ruhái között. - Oh tényleg ma jön az új tulajdonos. - tenyerem a homlokomra csapom. - Szerintem legyél dögös. Biztos pasi és ha dögös vagy megtart. - vonja meg a vállát. - Aha. És ha többet is akar? - kérdezem komolyan. - Ugyan már Sel! Három ribanc dolgozik a klubban. Majd ők elvégzik a piszkos munkát. - nevet fel, ezzel Nikkire, Ginara és Bellara utalva. - Gonosz vagy. - mosolygok de persze neki van igaza. - Tudom. - kacsint rám. A nap további része azzal telik hogy pihenünk és felkészülünk az esti hajtásra. Minden éjjel telt ház van a Velvet Cluban, ahol Liv és én pultosként dolgozunk, de persze a vendégek legalább nyolcvan százaléka férfi hiszen ez a klub a táncos lányairól híres akik nem riadnak meg a vetkőzéstől sem. Egy kis öltánc pénzért nekik már rutin, természetesen most a három gráciáról beszélek, név szerint Nikki, Bella és Gina. Ma viszont még nehezebb esténk lesz, mert megismerjük az új tulajdonost akiről eddig nem tudunk semmit csak azt hogy múlt héten vette meg a helyet. - Remélem hogy nem valami kanos, kövér, öregember lesz az új főnök. - este hat óra és Liv már a sminkjével van elfoglalva, míg én a hajammal babrálok. Pultosok vagyunk de munkahelyi követelmény hogy csinosnak kell lennünk. - Nem tudom Liv. Remélem nem. - sóhajtok fel. - Indulnunk kell. Nyitás előtt két órával oda kell érnünk mert az új főnök minden alkalmazottat meg akar ismerni. - Liv közli majd mind a ketten fekete mini ruhába öltözve indulunk meg a munkahelyünkre. Általában taxival közlekedünk, így gyorsabb. Húsz perccel később már a klub előtt szállunk ki a járműből. Fizetünk és a bejárat felé haladunk, ahol már rögtön nagy meglepetésünkre négy fiatal srác áll a szokásos kidobó fiúk helyett. - Nevetek? - kérdezi a barna hajú, kék szemű srác és alaposan végig néz Liven. - Ki kérdezi? - Olivia nem hazudtolja meg magát. - Én Selena vagyok és ő Olivia. - veszem át gyorsan a szót. - Mehettek. - a négy fiú el áll az útból és mi szabad utat kapunk. A klubba érve már jelen van Nikki, Gina, Bella és Justin is. - Sziasztok. - köszönök miközben beljebb érünk. - Mi ez a szexi cucc? - Justin mosolyogva ölel meg majd Livet is. Ő az egyetlen itt akivel baráti a kapcsolatunk, a három lánnyal viszont ki nem állhatjuk egymást. - Liv ötlete volt. Szerinte ha csinosak vagyunk akkor maradhatunk. - vonom meg a vállam. - Akkor nekem is valami ilyen ruhát kellett volna felvennem. - Justin poénkodik én pedig hangosan felnevetek ahogy elképzelem őt egy mini, fekete női ruhában. - Ezt nem hiszem el. Mi lesz ha emiatt kirúgnak? - Nikki hangja üti meg a fülem ahogy nyafog a barátnőinek. - Mi a bajod? - fordulok felé. - Nem mintha közöd lenne hozzá, de kiment a bokám és nem tudok táncolni. - egy bárszéken ül már a megszokott hiányos öltözetében. - Szívás. - Olivia gúnyosan mosolyog rá. - Az már meg volt neki. - nevetek saját perverz megjegyzésemen. - Te csak jobb lesz ha befogod. A fattyúd biztos büszke hogy ilyen anyja van. - lenézően méreget Bella, de nekem több sem kell. Nem szokásom a közönséges viselkedés de ha a gyerekemet is szóba hozzák ráadásul ilyen formában akkor kész vagyok bármire. Pár lépéssel szüntetem meg a köztünk lévő távolságot és két kézzel markolok Bella hajába mire felsikít de nem sokáig tart a meglepettsége, azonnal cselekszik és ő is megragadja az én hajam. - Mi a fészkes fene van itt? - egy ismeretlen mély hang szólal fel de nem foglalkozom vele ahogy Bella sem, csak tovább dulakodunk és olyan szavakat vágunk egymás fejéhez ami nyomdafestéket sem tűrne. Hamar a földön kötünk ki, Bella fölé kerekedek és úgy tépem tovább aminek következtében a műhajából egy darab a kezemben marad. - Szemét ribanc. - felpofoz amit azonnal viszonzok is. Pár másodperccel később arra eszmélek hogy két kéz ragadja meg a csípőmet és rángat le Bellaról, míg az ellenfelemet egy szőke kék szemű srác fogja vissza.

A hátam mögé pillantok és egy barna bőrű fiú tart erősen. - Niall, Zayn fogjátok vissza őket. - egy zöld szemű, magas fiatal férfi adja ki az utasítást így megtudom hogy engem Zayn fog le, Bellat pedig Niall. - Na mi van? Csak ennyit tudsz? - Bella provokál és én azonnal reagálok rá, próbálok Zayn kezei közül kiszabadulni hogy újra Bellanak essek, de nem tudok, túl erősen tart. - Selena kezdte. - szólal meg Gina, a barátnője védelmére kelve. - Te is akarsz? - Olivia dühösen indul meg Gina felé hogy engem védjen. - Louis. - a zöld szemű egy másik fiúra pillant aki azonnal elkapja Oliviat. Felismerem Louist, amikor megérkeztünk ő nézett végig jó alaposan Liven és most erősen fogja hogy ne tudjon Ginaban kárt tenni. - Szeretem a cica harcot de ez egy munkahely. Vagy lenyugodtok vagy mind ki vagytok rúgva. - szólal meg ismét a zöld szemű férfi. Tehát ő az új főnök. Ahogy mindenkiben tudatosul a szavainak súlya, egyszerre higgadunk le. - Harry Styles vagyok. Az új tulajdonos. - mutatkozik be. - Ők itt az embereim, Liam, Louis, Zayn és Niall. - egyesével mutat végig az összes fiún akik közben látva hogy lehiggadtunk, elengednek minket. - Szóval mi a probléma? - Harry először Bellara néz majd rám. - Csak...csak félre értés volt. Igaz Selena? - Bella hirtelen visszahúzódik és olyan halkan beszél mintha félne. Összezavar a viselkedése de nem teszem szóvá. - Öhm...igen. - bólintok. - Helyes. Akkor öt perc múlva sorakozzon fel mindenki aki itt dolgozik egy rövid megbeszélést tartunk. - Harry kimérten közli majd az embereivel a nyomában az irodába sétál. - Mitől ijedtél meg ennyire? - kérdezem Bellat mintha az előbb semmi nem történt volna. A dühöm is elillant. - Gyertek közelebb nem akarok kiabálni. - int felénk, így Justin, Olivia, Nikki, Gina és én körbe álljuk őt. - Az előző tulajjal tudjátok jóban voltam. - suttog. - Ja, tudjuk. - jegyzi meg Liv. - Szóval nem önszántából adta el a helyet. Tegnap beszéltem vele és csúnyán néz ki. - Bella szavai meglepnek és nem is nagyon értem hogy mit akar ezzel mondani. - Mi az hogy csúnyán néz ki? - kérdezem értetlenül. - Harry...egy sötét alak. Mindenáron megakarta venni ezt a helyet de a tulaj nem akarta eladni ezért megverette, így kényszerítve rá az akaratát. Állítólag Angliából jött a sleppjével. - Bella tovább beszél. - Sötét alak? És miért kellett neki ez a klub? - kérdezősködök tovább mert még mindig nem tiszta számomra ez az egész. - Maffia. - tátogja mire mindannyian megfeszülünk. - Pénzmosási lehetőség számára a klub. - teszi hozzá. - Bellanak igaza lehet. Az embereinél fegyver van. - szólal meg Justin is. - Mi a franc? Én nem láttam. - Liv rémülten kap levegő után. - Én is láttam, Justinak igaza van. - Nikki is egyetért. - Szuper. Egy bűnözőnek dolgozunk. - sóhajtok fel. - Mindenki itt van? - Harry hangjára mindannyian megrémülünk, de szerencsére nem hallotta a beszélgetésünket. - Igen. - bólogatunk egyszerre. - Nos. Akkor sorba megyünk és mindenki mondja a nevét és azt hogy mit is dolgozik itt pontosan. - adja ki az utasítást. Mindenki sorban mutatkozik be, én maradok utoljára. - Selena Moreno, pultos. - mondom halkan. - Hány éves vagy? - meglep hogy tőlem ezt is megkérdezi de nem teszem szóvá. - Huszonkettő. - felelem. - Rendben. Ennyi lett volna a megbeszélés. Mindenki tudja mi a dolga. De ma különösen jó munkát kell végeznetek, ugyanis különleges vendéget várok. - igazi főnök stílusban adja ki az utasítást. Nem nehéz róla elképzelni hogy valóban sötét egy alak és biztosra veszem hogy a különleges vendége sem hétköznapi ember lesz. Harry szemeiben ott csillog valami amit nem tudnék szavakkal leírni. Első látásra egy fiatal, jóképű férfi de tudom, érzem hogy ő nem egy jó ember. - Főnök. - Nikki hangja zökkent ki a gondolataimból. Meg sem lep hogy máris nyalizni akar. - Gyorsan mond. - sürgeti Harry. - Kiment a bokám, ma nem tudok táncolni. - Nikki halkan ejti ki a szavakat. - Holnapra szedd össze magad, vagy kereshetsz új állást. - morogja Harry ridegen mire Nikki csak bólogat. - Te! - Harry tekintete rám irányul. - Én? - remeg meg a hangom. - Igen. Te ugrasz be ma a helyére. - mondja könnyedén. - Mármint Nikki helyére? - egy oktávot felcsúszik a hangom. - Igen. - Harry bólint. - Én...pultos vagyok. Nem táncolok. - ellenkezek azonnal. - Ma táncolni fogsz. - megfeszül az állkapcsa. - Nem rázom magam a színpadon. - ismét ellent mondok neki. El sem tudom magam képzelni ahogy a színpadon mini ruhában vonaglok. Nem kell vetkőzni, de nekem ez akkor sem megy. Nem akarom. - Figyelj kislány. Vagy táncolsz ma, vagy holnap már nem is kell bejönnöd. - kirúgással fenyeget. - Gondolj Katiere. - Liv súgja a fülembe. A kislányomért bármit megtennék és valóban szükségem van a munkára, különben nem tudom eltartani Katiet. Áldozatokat kell hoznom és mindig is Katie lesz számomra az első és ha az ő jólétéért magamat kell feláldoznom, akkor megteszem. Ezerszer is. - Rendben. - bólintok. - És a pultal mi lesz? Azt nem tudom egyedül vinni. - szólal fel Liv. - Louis majd segít. - Harry az említettre néz aki csak bólint. - Főnök. Megjött Igor. - Liam közli Harryvel. Az érkezőnek már a neve sem éppen biztató. - Mindenki a dolgára. - Harry összecsapja a tenyerét és távozik. - Sajnálom Sel. - Liv ölel át. - Menni fog. - Justin biztat. - Igen, persze. - sóhajtok fel majd az öltöző felé sietek hogy átöltözzek...